Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

II. Rész: Papnevelés Erdélyben 1753-tól 1848-ig - 3. Szakasz: Papnevelés a jozefinizmus időszakában

szemináriumban megbetegedett növendékeket gyógyulásra hazaküld- ték.

A szemináriumban a kispapok dohányzásának kérdése is részben az egészséggel függ össze. Azért csak részben, mert a dohányzási tilalomnak igazi oka a teológiai épülettel szomszédos Batthyáneum könyvtár volt. Mártonfi püspök egy külön „Pipatorium"-ot állíttatott fel és megengedte azoknak, akik orvosi bizonyítványt hoztak és kimutatták, hogy „anélkül egészségi állapotuk szenvedni fog"1. Döntésének sajátosságához tudnunk kell, hogy ebben az időben más egyházmegyei szemináriumokban a dohányzás szigorúan tilos volt1 2.

Mártonffi püspök a szeminárium főelöljáróját „Rektor"-nak nevezte az addigi „Igazgató" megszólítással szemben. Ez a két megszólítás azonban még hosszú ideig felváltva szerepelt. Már II. József császár megkívánta, hogy a központi szemináriumok elöljáróit Rektor rímmel illessék. Gyulafehérváron a papnevelde vezetője az alapítása óta Papneveldéi Igazgató, azaz „Praefectus Seminari" volt, ugyanakkor létezett a Pro-Director, Főigazgató elöljáró is, aki a püspököt képviselte a szeminárium felé.

Különleges intézkedése volt Mártonffi püspöknek, hogy a növendékek sorra viseljék a ductori, felügyelői tisztet, mert ezáltal megtanulnak elöljámi és engedelmeskedni3.

Mártonffi püspök egyik legszimpatikusabb óhaja, hogy az intézetben zongora legyen. Szükségesnek tartotta kispapjai zenei érzésének kifejlesztését. Figyelemre méltó elgondolása nem valósult meg. Az „észre" többet adó újszerű gondolkodás, ridegebb felfogás jutott uralomra. Sőt, később olyan belső rendelkezések léptek életbe, amelyek a „zongora, fúvó- és húros eszközök használatát az intézetből hosszú időre száműzték"4.

1 Beke: i.m. uo.

2 Hermann: i.m. 397.0.

3 Beke: i.m. 297.0.

4 Beke: i.m. 37.sz. 298.0.

111