Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)

Csernoch János hercegprímás élete

A király is és Csernoch is világosan látták, hogy mi jelenti a legnagyobb veszélyt Magyarországra és az egész Monarchiára. Csemoch ezt így fogalmazza a szabadgondolkozásról tartott beszédében:

„Az idegesség az újabb kornak e betegsége, szellemi téren is lábrakapott. Es sehol annyira, mint az értelmiség ama részében, melynek éppen az volna a hivatása, hogy szellemi erejénél és nagyobb műveltségénél fogva irányítsa az emberek gondolkozását... Még nem is olyan régen az volt a helyzet, hogy az emberi szabadságot az önkénnyel szemben kellett kivívni, ma pedig már a szabadgondolkodók terrorizmusával szemben kell az emberi szabadságért küzdeni."29

Hivatalba lépésekor beszédében azt mondta papjainak és a híveknek, hogy gondos és szerető fópásztoruk kíván lenni, de ugyanakkor elvárja, hogy fópásztori szavát és rendelkezéseit engedelmes szívvel fogadják és teljesítsék. Arra kérte papjait, hogy legyenek az ima emberei, és életük példájával tegyenek tanúságot a rájuk bízott hívek előtt.

„Sokat várnak tőlünk a mi híveink, különösen várják, hogy buzgó lelkipásztorok legyünk, hogy egész életünket belefektessük a munkába. Hogy ne csak a sekrestyében és a templomban legyünk papok, hanem a szociális alakulások terén is és belekapcsolódjunk a társadalmi életbe is,..."30

Végül még azt ígérte híveinek:

„Minden erőmmel fojtogatni fogom a búskomorságot, mely ránk nehezedik, és azt a kishitűséget, mintha a jövő csak veszteségeket hozhatna számunkra."31

Nagyon gyakran szerepelt egyesületekben, és más fórumokon is tartott előadásokat, hogy felhívja a figyelmet a társadalomban és a gons Csernoch János: Katolikus kérdések (Bp. SzIT. 1924. 5-6.0.)

30 Csernoch János székfoglaló beszéde (in: Emléklapok Esztergom 1913. 4-6.o.)

31 Meszlényi: im. 370.o.

35