Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)

Csernoch János hercegprímás élete

Közvetlen munkatársaival szemben is nagy követelményeket támasztott: „Én magam is éppúgy fogok irodai munkát végezni, mint udvari papjaim, tehát az idólopást náluk sem tűröm el."" Tapasztalhatták is munkatársai, hogy a nap jelentékeny részét íróasztala mellett töltötte. Irodai elfoglaltsága mellett napi három órát szánt azok fogadására, akiket berendelt, vagy akik valamilyen ügyből kifolyólag kihallgatást kértek tőle.

Nagy energiát fektetett a katolikus oktatás és nevelés megszervezésére. Különösen a papi utánpótlás megoldását, a szemináriumi képzés színvonalának emelését tartotta fontosnak egyházmegyéjében. Híveinek katolikus szellemű tájékoztatására is gondot fordított, felismerte a sajtónak a társadalomban betöltött fontos szerepét, ezért Temesváron katolikus szellemű lapot alapított. Nem sajnálta az anyagi áldozatot olyan egyesületek és szövetségek létrehozására, amelyek az emberek különböző rétegeit tartották össze, és katolikus programot nyújtottak a tagok számára.* 19

Csanádi püspök korában is országgyűlési képviselő maradt. A koalíciós kormány lemondása után az űj miniszterelnök Khuen-Héder- váry Károly a Néppárt támogatását kívánta megnyerni, és ehhez Csernoch közreműködésére számított. Csemoch örömmel vállalta ezt a feladatot, mert tisztában volt vele, hogy a Néppárt megerősödése az egyház számára is nagy előnyöket rejt magában. Igyekezete azonban nem hozta meg a kívánt sikert, ezért a pártja iránt érzett elkötelezettsége is nagymértékben lazult. Úgy érezte, hogy az korlátozó hatással van püspöki tevékenységére.

Az 1910-es választásokon a kormánypárt nagyarányú győzelmet aratott, sorai között pedig sok katolikus szempontból teljesen megbízható, kiváló ember foglalt helyet.

"* Meszlényi Antal: im. 366.o.

19 Machovich: im. 14.o.

30