Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)

Károly élete a trónralépésig

azon munkálkodott, hogy a trónörököst távoltartsa a hadműveleti osztály munkájától. Az idősödő uralkodó nem osztotta környezete véleményét, de már akaratát sem tudta velük szemben keresztülvinni.

1915-ben, amikor az olaszok bekapcsolódása a háborúba szóba került, Ferenc József Károlyt küldte Vilmos császárhoz, hogy tárgyaljon Déltirol átengedéséről. A tárgyalások során általában nagyon jó benyomást tett partnereire, csak Falkenhayn német vezérkari főnök nem tanúsított megértést a főherceg álláspontjával szemben. Kijelentette:

„ha Déltirol feláldozásával a háború Olaszországgal elkerülhető volna, akkor természetesen fel kell áldozni Déltirolt."

Szavaira azonban nagyon találó választ kapott:

„Elszász-Lotharingiáról való lemondás útján a háború feltétlenül elkerülhető lett volna, mert akkor a francia-orosz szövetség nem jött volna létre; miért nem mondtak le tehát Önök már régen Elszász-Lotharingiáról? Ezenkívül pedig nekünk többet is jelent Tirol, mint a németeknek Elszász-Lotharingia."

Vilmos császár elragadtatással nyilatkozott környezetének Károly politikai tájékozottságáról, és határozott fellépéséről, amellyel álláspontját megindokolta.19 *

A főherceget visszarendelték diplomáciai küldetéséből, és 1916. március elején kinevezték az olaszok ellen felvonuló XX. hadtest tüzérezredének parancsnokává. Április 16-án érkezett Aquavivába, ahol átvette a számára kijelölt egységek vezetését. Csapatai május 15-én nagyszabású offenzívát kezdtek a déli fronton. Bizonyos eredményeket is értek már el, amikor június 4-én a keleti fronton Bruszilov generális vezetésével az oroszok támadásba kezdtek, melynek ellensúlyozására le kellett állítani az Isonzó közelében kibontakozó hadműveleteket.“

19 Polzer-Hoditz: im. 304-306.O.

“ Lajos Iván: im. 46-47.0.

20