Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)
A magyar egyház a konszolidáció időszakában
A magyar egyház a konszolidáció időszakában „...nem kétséges, hogy az állam polgárainak ideiglenes boldogulásánál még fontosabb cél azok örök javának megmentése..." Csernoch Az első világháború lezárása után Közép- és Kelet-Európábán, a Monarchia felbomlása következtében, a korábbi egyensúlyi állapotból kiszakadt kis utódállamoknak új, eddig ismeretlen problémákkal kellett szembenézniök. Nagyon erősen jelentkezett ebben az időszakban a nemzetiségek önállósodási törekvése, ami a Monarchiától való teljes elszakadást sürgette. A világháborút lezáró békeszerződés ezzel egyidőbcn új politikai és gazdasági feltételeket, kereteket teremtett, amelyben a létrejött kisállamoknak ki kellett alakítaniuk önálló társadalmi szerkezetüket. A környező országok ezúttal nem elégedtek meg a király eltávolításával, hanem a Habsburg-ház trónfosztását követelték. Bethlen miniszterelnök és kormánya, noha annak idején úgy nyilatkozott, hogy ha dctronizálásra kerül sor, akkor a kormány is lemond, most készségesen teljesítette az antanthatalmak követelését. 1921. november 6- án a magyar nemzetgyűlés megszavazta a király uralkodói jogoktól való megfosztását. A bethleni konszolidáció időszakának egyik lényegi tulajdonsága volt a változásoktól való óvakodás és félelem. A társadalmi életből háttérbe szorult arisztokrácia minden energiáját az a törekvés kötötte le, hogy a múltban kialakított társadalmi formákat átmentse és újraélessze. Annak ellenére, hogy európai szintű változás ebben a szituációban nem jöhetett létre a század elejéhez képest, Magyarország társadalmi képe mégis jelentősen megváltozott. A legnagyobb változást az ország lakosságának cgyharmadára csökkenése, és evvel együtt a 158
