Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)

IV. Károly kísérletei a magyar trón visszaszerzésére

1922. április 1-én 12 óra 23 perckor meghalt Magyarország utolsó megkoronázott királya.77 Funchal egy kis kápolnájában, távol hazájától temették el.

A hercegprímás így emlékezett meg királyáról:

„...Valahányszor fogadott rövid uralkodása idején, mindig megemlékezett valamely kötelességéről, amelyet a koronázáskor vállalt és imádságomat kérte, hogy hű maradjon mindenben amit Istennek, a nemzetnek és az egyháznak ígért. Legutoljára 1921. okt. 28-án Tihanyban találkoztam vele. Aggódva léptem be szobájába. Azt hittem, megtört, a kegyetlen sors iszonyú csapásai alatt levert és vergődő királyt találok, akinek vigasztalására alig lehet szavakat, annál kevésbé helytálló érveket találni. Nagyon csalódtam. A király fölött nem vonult el nyomtalanul a nagy vihar. Haja megfehéredett. Arcán gondok mély vágásai. Ünnepélyesen komoly a megjelenése, amilyen az önérzetesen szenvedőké. Helyzetével teljesen tisztában van. Nem vár magyarázatot vagy vigasztalást. Ismeri a végső következményeket. De azért rendületlenül bízik és hisz.

»A kötelességemet akartam megtenni, amikor eljöttem. Mint Koronás Királynak nemcsak jogaim, de kötelességeim is vannak. Meg kell védenem a szent-korona jogait és fényét. Igazságosan akarom kormányozni az országot, a nemzetnek adósa vagyok. Megkíséreltem mindent. Nem sikerült eddig. Fel vagyok készülve további áldozatokra életem utolsó leheletéig kitartok a vállalt kötelesség útján. Bármit is kell szenvednem, Krisztus Urunk többet szenvedett.«

Ilyen léleknek fölösleges a vigasztalás. Kikényszeríti csodás erejével a bámulatot. Áldozatos élete végén egészen méltó volt az utolsó szó: »Fölajánlom életemet váltságul népemért.«"78

77 PL. Cat.B. 1856/1922. (Zsámboki Pál levélben beszámol a király haláláról)

78 PL Cat.B. 1448/1922.

157