Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)

IV. Károly kísérletei a magyar trón visszaszerzésére

moly mérlegeléssel már ennyire sem lehet a veszélyt elodázva látni.

Bizonyosabb most már az, hogy az ellenség előrenyomulásával bekövetkeznék a végső elkeseredés és az anarchia.

Az ország nagy részének hangulata olyan, hogy Felséged nem tömöríthetné maga mögé. A polgárháború veszedelmének elhárítása nem tőlem függ.

Ha Felséged fegyveres erővel vonul Budapest felé, elkerülhetetlen a végzet, és néhány nap múlva az ország maradéka is idegen kézre kerül.

Ha Felséged személyesen óhajtaná az antant képviselőivel, velem, vagy a kormánnyal ezt a situációt verifikálni, természetesen nincs semmi akadálya, hogy Felséged szűk kíséretével teljes biztonságban az utat ide megtehesse. Önzetlenül éltem mindig kötelességemnek, utolsó kötelességem azt jelenteni, hogy ha Felséged fegyveres erővel bevonul Budapestre, Magyarország örökre megszűnt létezni.

Legmélyebb hódolattal: Horthy"60

Első olvasásra tényleg úgy tűnik, hogy Horthy őszintén aggódik az ország és a király sorsáért. Ha azonban a levél tartalmát nézzük, különösen ami a külföldi tiltakozásokat és bevonulással való fenyegetőzést illeti, világos, hogy Horthyt egyetlen cél vezette, hogy a királyt eltávolítsa az országból. Azt ugyanis nem vallotta be a levélben, hogy a Szövetséges Hatalmak tiltakozó jegyzékét61 Bánffy külügyminiszter rendelte meg, és hogy a kisantant háborús fenyegetésének jelentőségét csak a pozíciójukat védő antikarlista csoportok hangsúlyozták ki erőteljesen. A király végülis nem kapta kézhez a levelet, mert az 1921. márciusi tapasztalatokból kiindulva, már jól ismerte Horthy beállítottságát, és nem volt hajlandó fogadni a kormányzó küldöttségét.

“ Karsai: im. 239.0.

61 Függelék: XVIII., XIX., XX.

148