Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)
IV. Károly kísérletei a magyar trón visszaszerzésére
Míg a küldöttség a királynál volt, Horthy az antant megbízottakkal tárgyalt a várban. Hohler angol diplomata a megbeszélésről a következő jelentést küldte Londonba: „...Majdnem örömmel üdvözölte [Horthy] a jelenlegi incidenst, mint amely alkalmat adott arra, hogy véget vessen az országra nehezedő bizonytalanságnak, amely az elmúlt három évben akadályozta az újjáépítésre irányuló minden erőfeszítésüket; bízik benne, hogy a Hatalmak ez alkalommal nem mulasztják el sürgetni Károly végleges lemondását és biztos helyen való elkülönítését. Ez lehetővé tenné, hogy a kormány megfelelő törvényeket hozzon, hiszen a jelen pillanatban, ha letartóztathatnák is Andrássy grófot, nincs törvény, amelynek értelmében eljárhatnának ellene."“ Horthy ugyan ekkor még semmit sem tudhatott arról, Károly visszatérése miként fog végződni, mégis már az uralkodó trónfosztásához és a száműzetéséhez kéri a nagyhatalmak támogatását. Ostenburg alakulatai a sikertelen tárgyalások után visszafoglalták Komáromot, és megkezdték az előrenyomulást Budapest irányába. A Budapesten állomásozó, a kormányt támogató csapatok nagyon csekély erőt képviseltek. Nagy Pál gyalogsági tábornok mindent elkövetett, és minden rendelkezésre álló erőt felhasznált, hogy Budapest előtt a lázadókat feltartóztassa, míg vidékről meg nem érkeznek a kormánycsapatok, és lehetővé nem válik a lázadás végleges leverése. Az első csoportot Kurucz ezredes vezetésével Budaörsre, a második csoportot Hoffmann ezredes parancsnoksága alatt a Budakeszitől közvetlenül nyugatra fekvő magaslatra, a harmadik csoportot pedig Pesthidegkutra irányították. Mindhárom csoportnak az volt a feladata, hogy az erősítés megérkezéséig tartóztassák fel Budapest határában Ostenburg csapatait. Az október 23-án reggel beérkezett jelentések a lázadók gyors előrehaladásáról számoltak be. Mivel a király csapatai csak Győr irányából érkeztek, Nagy Pál tábornok úgy határozott, hogy Budaörsnél “ Karsai: im. 240,o. 149
