Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)
Apokrif levelek - Az ún. harmadik Korintusi levél - Levélváltás Senecával
Első levelében Seneca tudatja Pállal, hogy a Sallutianusról nevezett kertben Luciliussal együtt felolvastatott néhányat Pál leveleiből, amelyeknek erkölcsi emelkedettségét csodálja. Pál — mint második levelében mondja — örül ennek az ítéletnek. Seneca fel akarja olvasni a császárnak (talán az apostol valamelyik levelét?) (3. levél), Pál azt írja, hogy örülne Seneca látogatásának (4. levél). Az 5. levélben Seneca hangot ad aggodalmának, hogy Pál nagyon tartózkodó, és azt kérdi, vajon oka nem-e az úrnő (azaz a császárnő Poppaea Sabina) felháborodása az apostol hitének megváltozása miatt; erre Pál „tollal és tintával" akar válaszolni (6. levél). Seneca mindig újra és újra örömmel mélyed el a páli levelek magasztos tartalmában, de azt szeretné, ha stílusuk is összhangban lenne tartalmukkal: ut ma- iestati earum (rerum) cultus sermonis non desit! A levelekből felolvasott a császárnak, aki így nyilatkozik róluk: „Csodálkoznom kell azon, hogy kellő műveltség nélkül egy ember hogy lehet képes ekkora gondolatokra!" Seneca válasza erre: „Isten a gyermek ajkán szólal meg (vö. Zsolt 8, 3; Mt 11, 25) (7. levél). Pál most már inkább azt kéri Senecától, hogy ne olvasson fel többé a császárnak olyat, „ami az ő hitének és tanításának ellentmond", mert esetleg magára haragítja az Úrnőt (8. levél). A következő levélben Seneca mentegetőzik, Pálnak ajánlja a latin stilisztikát (de verborum copia), talán legújabb opusát, nemcsak az apostol teljes megengesztelésére, hanem nyilván azért is, hogy segítségére siessen gyatra stílusa jobbításában. A válaszban Pál ismét úgy véli (10. levél), hogy neki kell elnézést kérnie, mert a levél címzésében a saját nevét Senecáé elé írta. A 11. levélben (a kéziratokban a 12. is szokott lenni) Seneca felpanaszolja, hogy a keresztényeken végrehajtják a halálos ítéletet, hogy az egész nép meg van győződve a keresztények elvetemültségéről, rájuk hárítják Róma felgyújtásának bűnét. Érdekes, amit közben említ, hogy 132 palota és 4000 bérház égett le hat nap alatt, csak a hetedik nap lett vége a tűzvésznek. A 12. (másként 11.) levélben Seneca megnyugtatja Pált aggodalmai felől, amelyeknek a címzés miatt adott hangot (a 10. levélben). A 13. levélben visszatér Seneca Pálhoz intézett intelme, miszerint jobb latinságra kell törekednie. A gyűjtemény következő, utolsó levelében (14.) Pál újólag elhallgatja ezt az intelmet, de nem minden célzás nélkül Seneca retorikai műveltségére, őt Jézus heroldjának rendeli a császári udvarban. A földi, ideig való király 65
