Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)

Az apokrif apostolok cselekedetei - A Péter-cselekedetek

megvédi, széttép egy medvét, végül egy hímoroszlánnal kerül szembe, amelyet megöl, és maga is kimúlik. Thekla vízzel teli gödröt pillant meg maga mögött, beleugrik a kiáltással: „Jézus Krisztus nevében megkeresztelkedem a végső napomra." A medencében levő fókákat villám öli meg. A bátor szüzet vad bikához kötözik, amelyet izzó vassal még fel is bőszítenek, hogy cafatokra tépje a lányt. Az izzó vas süti ugyan a bikákat, azok mégis elszáguldanak onnan, és Thekla szabad. Már Alexandras haragja is csillapodik és maga kéri a helytartótól, hogy bocsássák szabadon a szüzet, ami meg is történik. Thekla Pál után utazik Myrába, ahonnan vele megy Ikóniumba, ahol egykori jegyese haláláról kap hírt, és Seleukeiába indul, „miután ott sokakat megvilágosított Isten Igéjével, szelíd halálra lelt".

Seleukeiából terjedt el Szent Thekla kultusza és később legendája. Érdekes a Pál- és Thekla-cselekedetek 3. fejezetében az apostol külső megjelenésének leírása: „kistermetű férfi, kopasz és görbelábú, fürge mozgású, összenőtt szemöldökű, valamelyest előreugró orral, barátságosságot sugároz, hol olyannak tűnik, mint egy ember, hol meg olyan az arca, mint egy angyalé". Vajon a szerző, — ahogyan sok kutató feltételezi — szóbeli hagyományra alapozza a leírás vonásait? (Vö. R. M. Grant, The Description of Paul in the Acts of Paul and Thecla, Vigiliae Christianae 36/1982/ 1, 1-4). Aligha dönthető el.

A Martyrium Pauli röviden összefoglalva: a nemzetek apostola Rómába érkezik, kibérel egy pajtát és prédikálja az „Igazság igéjét". Sokaknál hitelre talál. Az örök királyról, Jézus Krisztusról még Néró is tudomást szerez pohárnoka, Petronius révén, akit Pál hozott vissza a halálból az életbe. Ennek eredményeként Pált a császár elé vezetik. Pál felszólítja Néró császárt, hogy harcoljon Krisztusért. „Mert nem a gazdagság fog téged megmenteni, hanem az, ha aláveted magad neki, és őt kérleled, akkor üdvözülsz, mert egy napon az egész világ tűz által fog megsemmisülni." Erre a kihívásra adja ki Néró a parancsot, hogy a keresztényeket mind meg kell égetni, de Pált le kell fejezni. A szerző láthatóan tudott Pál lefejezéséről, ettől nem akart eltérni, noha saját meseszövésén belül ez nem logikus, hiszen a fővesztés enyhébb büntetés mint a megégetés, amelyet a császár éppen a főkolomposnak számító Pálra nem akar kiszabni.

53