Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)

Apokrif evangéliumok - Gnosztikus evangéliumok

nyai így szóltak hozzá: Ki vagy te, hogy ezeket mondod nekünk? (Jézus mondta); Nem tudjátok, hogy ki vagyok, abból, amit mondok nektek? Olyanok lettetek, mint a zsidók, mert ők szeretik a fát, gyümölcsét azonban gyűlölik, vagy szeretik a gyümölcsöt, de gyűlölik a fát." Ez esetben a messiási titokról volt szó. Jézus nagyjából a következőket mondta volna a zsidókról: Szeretik népüket, és gyűlölik annak fiát, a Messiást, aki ő maga, mert nem ismerik őt; másrészt szeretik a Messiást (már ahogyan maguknak elképzelték), és ezzel gyűlölik a fát (vagyis tulajdon népüket), mert az így elképzelt Messiás nem válthatja meg a népet.

Az Úr egyik mondását bővítette az ellentétes parallelizmus ezen fajtájává a 101. logion: „Aki apját és anyját nem gyűlöli, úgy mint én, nem lesz a tanítványom. Aki atyját és anyját nem szereti, úgy mint én, nem lesz a tanítványom". Tudvalevő, hogy a semita nyelvekben a Szent Lélek nőnemű szó, és a gnosztikus rendszerekben az anyát jelölik vele. Az idézett Jézus-mondás első részét a szokásos értelemben kell venni, a második része azonban már a mennyei Atyára és a Szent Lélekre, mint a tökéletesebb Anyára céloz. Az említett értelmezés tanúsítója a legrégebbi szír egyházi író, Afrahat (Demonstratio 18, 10), amikor a Ter 2, 24-et magyarázza: „A férfi elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a kettő egy test lesz". A következőképpen értelmezi:

„Nagyszerű és lenyűgöző prófécia ez! Mert ugyan ki hagyja el tényleg apját és anyját, ha megnősül? Sokkal inkább ez az értelme: amíg a férfi meg nem nősül, szereti és tiszteli Istent, atyját, és a Szent Lelket, anyját, és más szeretetet nem ismer. Mihelyt azonban a férfi megnősül, elhagyja Atyját és Anyját, akikre az imént utaltam, és Istentől a világ felé fordul a lelke, szíve, értelme, és azt szereti, aki neki kedves, „mint a férfi szereti ifjúsága asszonyát" (Péld 5,18); ez az asszony iránti szeretet egészen más, mint az atya és anya iránti szeretet."

Nem feltűnő megerősítése-e ez a logionról vallott felfogásunknak ahogyan azt Pseudo-Tamás hagyományozta? Bizonyos, hogy annak az aszketikus lelkiségnek adózik, amely Afrahátot is magával ragadta. Az Igazság evangéliuma (24, 6 kk) szintén így érti a Logosz megváltó tevékenységét: „megtisztítja őket (ti. a bukott aiónokat)

28