Nagy Nep. János: Hierolexicon polymathicum latino-hungaricum (Szombathely, 1845) - VL.1775
332 KEL—KEL. tudósítás, jelentés, értesítés; 3) vi- Religio, 1) vallás; professio fidei, hilszony, viszonyzat, összeköttetés; relatio officiosa, tiszti jelentés, hivatalos tudósílás ; relatio adaequata, kimerítő tudósítás; relatio studii, tanulmány’ felmondása; relatio mutua, kölcsönös viszony. Relative, 1) visszahozólag, viszontag- lólag; 2) viszontag, viszonyosán. Relativus , viszonyos, viszonyzatos, viszontagló, ráviteles. Relatoriae, tudósító levél, tudósitvány, értesítő levél, értesítvény; r elator io- testimoniales, tudósílási bizonyítvány. Relaxare, leengedni, elengedni, tágítani, feloldozni, enyhíteni; relaxare mentem, vel animum, elmét deríteni, szivet vidítani. Relaxatio, leengedés, elengedés, tágítás, feloldozás, enyhítés, active; leengedtetés, elengedtetés, tágittatás, feloldoztatás, enyhittetés, passive; relaxatio animi, szivvidítás, szívderítés; relaxatio poenae, büntetés’ elengedése, v. tágítása. Relaxatorius, leengedö, elengedő, tágító, enyhítő, feloldó; mandatum sententiae relaxatorium, ítélet alól feloldó parancs. Relegare, 1) elküldeni, száműzni, számkivetni; 2) visszaküldeni, visszaigazítani, elutasítani; 3) elhalasztani, hátratolni, hátravetni; relegare ad viam juris, törvény’ útjára utasítani; relegare ad feliciora tempora, boldogabb időkre halasztani. Relegatio, activa, 1) elküldés, száműzés, számkivetés; 2) visszaküldés, visszaigazitás, elutasítás; 3) elhalasztás, hátratolás, hátravetés; passiva, 1) elküldetés, száműzetés, számkivet- tetés, 2) visszaküldetés, visszaigazit- tatás, elutasittatás; 3) elhalászta tás, hátratolatás. Relegere, átolvasni, ujonolvasni, is- mételolvasni, visszaforgatni. Relevare, könnyebbíteni, enyhíteni. Relevatio, 1) könnyebbítés, enyhítés; 2) hajdan a’szerzeteseknél: fölkelés. Relicta, {vidua) özvegy, elhagyottözvegy, özvegyasszony. Religare, lekötni, lekötelezni. Religatio, activa, lekötés, lekötelezés; passiva, leköttetés, leköteleztetés. vallás; fides, hit; irreligio, vallás- talanság, hitetlenség; 2) szerzet; — religio civitate donata , polgárzati vallás, polgárilag bevett vallás; religio dominans, uralkodó vallás; naturalis , természetszerű vallás; recepta, bevett; — revelata, kinyilatkoztatott ; positiva, szerzett, v. lé- teményes; — vera, igaz; — falsa, álvallás, hamis vallás; theoretica, elméleti vallás; practica, gyakorlati vallás; subjectiva, alanyi vallás; objectiva, tárgyas, tárgybeli, tár- gyazatos vallás; interna, belható, belgyakorlati; externa, külható, kül- gyakorlati vallás; sola salvifica, egyedül üdvezitő vallás; írna, egy vallás; sanda, szent vallás; catholica, közvallás; apostolica, aposta- li vallás; Christiana, keresztény vallás. — Religionis essentia sunt tria vola; paupertatis, castitatis, et obedientiae; a’ szerzet’lényegét három fogadmány teszi, ű.m. a’ szegénység’, szüzesség’, és engedelmesség’ fogadalma ; religio contemplativa, szemlélődő szerzet; activa, munkás szerzet; mixta, vegyes szerzet; clericalis, papszerzet; monuchalis, barátszerzet; mendicans, kolduló szerzet; militaris, lovagszerzet; Principales religiones sunt qualuor: s. Basilii, s. Augustini, s. Benedicti, et s. Francisci, a’ fő szerzet négy, ú. m. sz. Vazul’, sz. Ágoston’, sz. Benedek’, és sz. Ferencz’ szerzete, kiknek ugyan annyi főnökük vagyon Romában. Vannak azonban újabb szerzetek, mellyek t. i. az elöszámlált négy sz. férjfiúnak szabályzataitól eltávoznak, illyenek: p. o. a’ kegyes iskolások, a’ Jesuiták, Chartauziak,’sat. Religiose, vallásosan, istenesen, szentül. Religiositas, vallásosság, vallásiság, istenesség. Religiosus, 1) vallásos, istenes, szent- élelü, jámbor; 2) szerzetes, szerzet- rendű, szerzetbeli; religiosa professio, szerzetessé esküvés, szerzetbe felavattatás; religiosus auctor, vallásos szerző; religiosus ordo, szerzetes rend. Reliquatio, maradék.
