Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

96

ben minden lehető kívánatos valóságok megvannak» egyáltallyában Jó (Bonum absolutum). Az a’jó» melly magában a’ dologban kivántató, belső jó (bonum immanens). Azon jó, melly másokra is hiható, átmenoleg jó (bonum transiens relativum) és hasznos jó. A’ hasznos jó is jobbnál jobb, hasznosnál hasznosabb lehet. Az, mellynél jobb, hasznosabb közönségesen, és szükségképpen nem lehet valakikre nézve: az Ő legfőbb javok: illyen az emberekre nézve az örök boldogság; az embereknek legfőbb javok az örökké boldogság.

§. 120. A’ jó képeslegannál nagyobb ^mennél jelesebb kivánatoknak felelmeg : nagyobb jó az, melly eszünk’ kivántatásának, mint a’ melly érzekiségünkkének felelmeg: erkölcsi jót észünk’ méltósága parancsollya; a’ külső javakat érzéki Ínyünk kivánnya. 2) Mennél több tisztább ’s tartandóbb haszonra szolgálnak a’ jók : az erkölcsiek belső és külső, üdéig ’s örökké tartandó haszonnal járnak; a’ természeti javak csak külső és múlandó hasznot hajtanak, ’s kárral is vegyesek. 5) A’ jó igazi: melly ész-kivántatásunknak megfelel, ’s legfőbb javunkra szolgál: az erkölcsi jó igazi jó. Az, melly észbeli méltóságunknak meg nem felel; legfőbb javunkat gátollya, legalább gátolhattya; csalfa, nem igazi jó: e’ világi jóllétei, csalfa, nem igazi jóer- kölcsiség nélkül.

§. 121. Azon dolog, mellynek határazati a’jóval eggyeznek: tökélletes; mellyé nem eggyeznek nem tökélletes. A’ dolog’ valóságinak a’ jóval eggyezése tökélletesség; nem eggyezésök tökéi— letlenség. Mivel minden valaságok a’ jóval egy- gyezök, semmi ellenkezés nem lehetvén közöttök, minden dolog’ valósági különösen is tokélletessé- gek; ’s mivel minden valótlanságok a’ jóval nem e8SJ'ezhetnek, ellenkezés lehetvén közöttök , azok