Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
87 5) A5 képestségiek: állat vagy eset. Ok vagy okozat. Viszonság. 4) A’ m ó d o s s á g i a k : lelietség, létei,’s szükség De ezen Kant’ egymértékes Öszveillesztésének több hijányit fedezték fel a’Bölcselkedok: 1) Ezen soro_- zatbol kimaradott a’ tér és iidÖ , mellyeket Ö ér^ zékiségünk’ szükséges, előbbi formájinak állított azonban szint olly közönséges értelmek, mint az^ állat, vagy ok. 2) Kiliagyatott egészen a’ jóság , és tökélletesség, mellyeket Ö a’ dolog’ azonságá- val eggyeknek tartott, holott ezek annak valóságos kivontt tulajdonsági. 5) A’nagyság , mennyiség, szembetűnőképp képestség; még is azt ezek’ számától külön állította. 4) A’ léteit és szükséget a’ dolgok’ módjának vallá, holott azoknak módja az üdo és tér; de nem a’ létei; a’ szükség pedig annál inkább nem, ’s a’ léteitől a’ szükség nem különb, sőt néha vele eggy: mint a’magától léteiben látni való; és ha a’szükséget módnak mondhatnánk, az inkább a’ lelietség’ módja volna. 5) A’ fo értelmeket, miilyenek a’ lelietség és létei, utóllyára rendelni azoknak fejtegetésében hely telenség. 6) Altallyában képtelenség a’ dolog- értelmeket a’ gondolkozás’ módjához szabni, a’ t ár gy o k r ó 1 lévén szó. De lásd bővebben : Berg Epikritik. §. 107. Az értelmek’ legfobbike, ’s mintegy gyökere, az esmértethető: a’ dolog, a’mi (Ens, Ding). A’ minek semmijeié sincs, mellynél fogva magát esmériethesse , az nem dolog; semmi. A’ dolog kétféleképp esméretetheti — meg magát: egyenesen, vagy mellékesleg: ha valamelly tételt venni benne észre, p. o. a’ nappalban a’napfényt; így a’ dolog való; állító; ’s értelme valóság, állnóság (realitás). Ha valamelly tételnek elvételét, nem létét, bijányát venni benne észre, p. o. az éjjelben a ' _ ,7
