Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
71 ítéletünk valóban csak úgy igaz, ha Öszvetételü (iudicium syntheticum). Az öszvetétel pedig csak úgy bizonyos, ha az, a’ mi öszvetétetik, mint kielégítő ok van bizonyosan; az egyes dolgok’ léteiéről pedig a’ közvetetlenül, vagy közvetve való tapasztalásból bizonyodunk meg: tehát a’ másoktól valók’ létele eránt úgj' igaz valóban Ítéletünk, ha nem csak öszvetételü, hanem tapasztalási is egyszersmind (iudicium synthetíco-empiricum). §. 87. De hogy Ítéletünk a’ mástól valók’ létele eránt valóban, szükségképp igaz legyen, nem elég, hogy a’ mondatmány a’ Subiectumot kielégítő okának valóságával eggyütt magában foglallya; hogy öszvetételü, és tapasztalási is legyen; szükség e’ felett mind a’ Subiectumot, mind a’ mondatmányt, nyilván határozattan értenünk is: mert ha a’Subiectumot nyilván ’s egészen nem értyiik, annak valami tulajdonságát kihaggyuk vagy észre nem vesszük, megcsalatkozhatunk: p. o. a’ ki nem értené, mi a’ kék szin , tagadhatná, hogy a’ kék nem zöld-sárga szin. Ha pedig a’ mondatmányt nyilván és egészen nem értyük, nem különben megcsalatkozhatunk ; p. o. a’ ki nem tudná mi a’ Platina, az ezüstöt Platina éreznek tarthatná. Hogy tehát ítéletünk a’ mástól valóknak lélele eránt való képp igaz legyen szükség az is, hogy az ne csak öszvetételü , tapasztalási, hanem világos is légyen. §. 88. A’másoktól valók’létele eránt ítéletünk nem közönségesen nem szükségképp, hanem csak különösen , és esetiképp való: mert tapasztaláson épül: Különös: l)mert a’ dolgokat csak külön külön tapasztalhatni, a’ tapasztalás a’ közönségesekre ki nem terjed; 2) eseti: mert, mivel a’ kielégítő okok nincsenek egészen a’ Subiectumokban, megeshetik, hogy a’ Subiectum és mondatmány között szükséges öszvekapcsoltatás hibázik. P. o. 6
