Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
58 A’ mi az Ész’ esméretit, Ideájit, miilyen a’ Lélek, a’ Világ, az Isten, illeti; ezek nem illy közönséges és szükséges esméretek, nem is lehetnek valóképp: mert a’tapasztalásra nem vonulnak, nem is vonulhatnak; különösre ugyan< nem mintáz emberé Péterre, az oké a’ tűzre; közönségesre se : mert az iidÖ hátárin kivül esnek, azért se jelenvalóknak se múltaknak, se jövendőknek nem tapasztal tathatnak: azok tehát csaknémelly szükséges formák az okoskodásunkra; hogy belső változásoknak fo okot, vagy a’ részes egészeknek mindenes egészet, vagy a" minden lévőknek kielégítő okot tulajdonítván , okoskodó eszünknek egységet, ’s nyugodalmat szerezhessünk. Azért a’ Léleknek, világnak , Istennek olly esméretére, melly szükségképp , és közönséges legyen , okoskodó eszünk által állítólág szert nem tehetünk; mindent csak tagadólag , vagy cselekedteto eszünk által tudhatunk-meg, a’ mit megtudhatunk, eráhtok. §. 71. ßölcselkedoinknek ezen ellenmondás- sok miatt, es ama fontos kérdések’ elhatározata végett, szükség mindennémü értelmeink , Ítéleteink , ’s kihozataink’ eredetit, ’s tulajdonságit, szoros visgálat alá vonnunk; azokat úgy fognunk fel, mint természetünk szerént valóban vannak; mert csak ez van közönségesen, és szükségképp; ’s esméreteink is csak úgy lehetnek erántok szükségesek, ’s közönségesek, ha természetünk szerént valók. Meglehet, hogy lelkünk’ esméretének olly oldalai is vannak, mellyek az ellenkező felektől méltó tekéntetbe nem vétettek, ’s így ellenmondásaik’ ellenére is mind tapasztalási, mind eszbeli közönséges és szükséges esméreteink valóképp lehetnek. 72. A’ mi a5 tapasztalásbelieket illeti: vegyük mindenekelőtt észre, 1) Az eggyes
