Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
57 talásink’ fundamenlomi: a’ mit térben és üdőben nem nézhetni, azt nem is tapasztalhatni. Az üdő és tér tehát minden tapasztalásunknál előbbi forma , annak tiszta forrná ja; de tapasztalással testesül alakká. Érthetésünknek meg’tizenkét különös formát, vagy alakot, ’s egy közönségest, tulajdonítanak; mellyek minden érthetésünk’ fundamen tömi ; mert azt lehetővé teszik, ’s annak tiszta, ’s előbbi formájú Illyenek: 1) Mennyiségökre nézve: az egység, többség, mindenség. 2) Millyenségökre nézve: a’ valóság, valótlanság, vagy halárazottság. 3) Képestségökre nézve: az állatosság vagy esetiség, okság vagy okozatság, és visszonság. 5) Módosságokra nézve: a’ lehetőség, tettében lévőség, vagy szükségképp lévőség. Ezen tizenkét értési formáinknak is szükség megtestesülniek, alakokká válniok, hogy üresek ne maradjanak; némünémüképp a’ tapasztalásba vonulniok p. o. ennekeggy ember, Péterre; ennek : ok , a’ tűzre; ’s hogy szükségeseknek tartathassanak és közönségeseknek, szükségképp, közönségesen való tapasztalásba vonulniok. Hlyen az üdő , melly ama tizenkét értés’ formájival rokon , azokat magában foglallya, és a5 mint előre bocsátánk, tapasztalási is. Hogy valamelly értelem tehát közönséges és szükséges legyen, annak nem csak egynek, vagy többesnek vagy mindenesnek ’s a’ t. sz ükség gondoltatnia; hanem vagy jelen , vagy múlt, vagy jövendő üdoben is egyesnek , vagy többesnek, vagy mindenesnek szükség tapasztaltaiba is. Az illy értelmek azért szükségesek , ’s közönségesek: mert szükséges ’s közönséges természetünkön alapulnak. 5 *
