Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
56 van, így lészen minden én nemembeli is mindég; tehát öszvefoglaló kihozással (per inductionem) se válhat a’ tapasztalási esméret szükségessé ’s közönségessé; tehát ebből szétvevoleg se fejthetni-meg az észbeli értelmeknek tárgyképp is szükséges és közönséges valóságokat. Azért az Ő szükségképp és közönséges valóságok’ fundamentomának nem tárgyaikban , hanem Subiectumokban, az esméro- ben magában kell lennie, és öszvetevőleg felfo- gattatnia. §. 69. Ezeket Kant Imanuel, és követöji így adják elő: Az esméroben szükség előre bizonyos formáknak lenni mind a’ tapasztálásra mind az értésre; mellyek szerént a’ tapasztalás és értés meg- eshessék közönségesen; ’s így a’ tapasztalástól függetlenül: mellyeknek előterjesztési azért előbbiek, és tiszták; de magokban üresek, és üresek maradnának, ha tapasztalásra nem vonulnának. A’ tapasztalásra vonulva mintegy megtestesülnek, alakokká lesznek, a’ tapasztalást és értést magokhoz képest szabják; ’s mivel ők magok természetünkben alapulnak, a’ tapasztalási és értési esmé- reteket is közönségesekké, és szükségesekké teszik; ’s mivel ezek ama formáknak, alakoknak, tapasztalásunkhoz, értésünkhez janiitokkal mennek végbe, öszvetevőleg, valósodik-meg esméreteink’ közönségessége ’s szüksége. Azon formák vagy alakok kijelentetvén mondatatmányok (praedicamenta), és azok, mellyek belolök szükségképp következtethetek mondathalmányok (praedicabilia) neveket viselnek. §. 70. Tapasztalhatásunknak két illy monda- tatmányt. tulajdonítanak, külső vagy belső érzékünkre nézve: a’tért és iidÖi. Csak térben foghatni lel valamit külső érzékünkkel; csak iidoben akar mit is belső érzékünkkel: ’s ezek minden tapasz-
