Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

48

gondolkodhatik mert van. S’ azért nem kételkedhe- tik, hogy ő van: mert ha nem volna, nem kételkedhetnék. Ha énünk’ létele kétes volna, másoké még inkább kétes volna; ’s így gondolásunké se volna bizonyos, melly szükségképp bizonyos. A’ gondolás előre felteszi énünknek léteiét. Tehát énünk gondolásunk’ szüleménye nem lehet.

„Kant bemerkte, dass die Einbeit de3 Bewasst- seyns die Bedingung sey , unter welcher allein das Manigfaltige einer gegebenen Anschauung sich in den Begriff eines Obiects vereinigen könne. Das: Ich denke, sagt er, muss alle meine Vorstellungen begleiten können, sonst würden sie nicht durchgängig mir zugehören. — Unglücklicherweise knüpfte Kant hieran einen Irrthum, in dem er die Verbindung der Vorstellungen (ohne Beweis) von einer Handl u n g der Synthesis , und eiuem Bewusst- seyn dieser Synthesis, ableiten wollte. Hierin liegt der erste Anlass zu manigfaltigen Verirrungen in der neuesten Philosophie ; in dem sowohl Reinhold als Fichte den nämlichen Irrthum immer weiter Hieben , und dadurch den Gipfel zu erreichen meinten, von wo aus sich alle Philosophie müsse überschauen, und bestimmen lassen. Man vergleiche die ersten Grundsätze in Reinholds Theorie des Vorstellungsvermögens, und in Fichtes W issenschaftslehre mit dem §. 16. u. f. in Kants Kritik der reinen Vernunft“ Herbart 1. c. p. 47.

$. 58. Azt mondhatná itt valaki: nem lehet-e énünk gondolkodásunk, esmérésünk’ csupa formája ? p. o. ezen közönséges ki-tételnek: Én gondolok ; annál inkább, mivel énünknek ollyakat is tulajdonítunk, mellyek tulajdonképp nem az ő munkáji; p. o. én látok, én hallok; holott énünk a’ látás és halláskor nem munkáló, hanem szenvedő állapotban van. — De mindazonáltal a’ mi énünk a’ gondolkodásunk’ csupa formája nem lehet: mert mihelyt valamelly munkánkat, gondolásunkat te- kentyük, észre vesszük azontúl, hogy énünk volt