Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

49

az előterjesztmények’ elfogadója , ’s a’ tárgyakra, visszavivője; hogy Ö volt gondolataink’ eggyeztetője; tehát azoknak résznyire oka, és nem okozata; ő volt azoknak előre Subiectuma. Kitűnik az is, hogy ő a’ munkájitól különböző munkás fő. Énünk tehát gondolatunktól elvontt észképp, Idea, nem lehet; hanem Öszvevett ok és állat (causa et substantia concreta ) ; annál inkább , mivel az elvontt értelmekben p. o. szabadság , egyszerűség, s’ t. e. f. éppen nincs jelen.

§. 59. Azt is mondhatná valaki: hogy legalább énünk állat nem lehet: mert szüntelen változások alá van vettetve. De ez eránt kettőt szükség észre vennünk: 1) Szüntelen változás ugyan énünk’ állapottya: de minden változás állandó subiectu- mot tesz fel, mellyben a’ változás megtorténnyék, ’smelly az előbbi állapot helyett az ujjat elfogadhassa. 2) Ha tesszük is, hogy énünk váltóságávalegy- gyütt megszűnik és ismét meg ujjul: akkor is é- nünk állat volna: mivel addig, mig a’ változás tart, ő benne menne végbe a’ munka, ’s így tartandó volna; a’ mi pedig a’ változástól függetlenül tart, az valóságos állat. De énünk változásival megnem szűnik, hanem csak hely és üdőbéli munkáji szűnnek meg résznyire vagy egészen.

§. 60. Híres Cartesius énünk’ léteiét így bi- zonyitá meg: Gondolok, tehát vagyok ( cogito, ergo sum) Tudós Gassendi ezen kihozást'így valót- lanílá meg: Látszatom lenni, tehát vagyok (Ludificor ergo sum). Igaz ugyan, hogy Cartesius’ kihozása helytelen magában: mert az utóltételben nincs több mint az előtétéiben: Gondolok tehát vagyok: szint annyit tesz: mint gondolkodó vagyok. De azt is szükség megvallanunk, hogy ellenvetésével Gassendi énünk’ léteiét le nem rontá; mert arra; is, hogy én látszassam lenni, szükség énnékem len