Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
54 log) p. o. az Isten, ama jeleneteknek megfelelő képzeteket ? Ez nem lehetetlen. — De ez is tapasztalásunkhoz képest bizonnyal lehetetlen ; mert 1) ha valamelly más, nem énünk, nem a’ külső tárgy, volna ama jeleneteknek elhatározója, mi szükség volna azokat mindazonáltal a’ külső dolgoknak, nem pedig ezen másnak tulajdonítanunk ? Mi szükség volna a’ le-nyugtat a’ nappal, a’ halált barátunkkal egybekötnünk? 2) Azon más vagy egészen akaratunkhoz szabná magát vagy nem: ha egészen akaratunkhoz szabná magát: miért nem láthatnánk a’ napot éjjel is, mihelyt csak akarnánk? Miért vagyunk kéntelenek némellyeket meghallani, mel- lyeket nem akarunk? Ha nem szabná; vagy éppen nem, vagy legalább egészen nem: ha éppen nem: hogy’ lehetne az, hogy mi a’ napot ne láthassuk fényes délben is, mihelyt csak nem akarjuk? Hogy’lehetne , hogy mi látásunkat folytathat- tyuk, és, nem is, és újra kezdhettyük is szabad kényünk szerént? Ha ama más csak egészen nem szabná magát akaratunhoz ; kérdés : énünk volna- e illykor az elhatározó ok, vagy pedig ama más? Ha énünk volna, mind azon képtelenségek meg- újjulnának, mellyeket a’ 45 §ben előadtunk; ha pedig ezen más volna az elhatározó: akkor ismét a’ mi szabad akaratunk’ munkássága, melly bizonyos, lehetetlen volna. Más az: ezen másnak feltétele a’ kívülünk lévő dolgok’ valóságat nem csak le nem rontya, hanem inkább állapítja: ha valami más, nem énünk, tenné ama jeleneteket lehetőkké , az kívülünk lévő dolog volna valóképp. Akar miképp elmélkedjünk bár: vannak tehát kívülünk valóképp lévő dolgok. A’ mit a’ köz egyetértés, és az Ellenmondók tette is bizonyít; midőn ők tagadván is a’ külső dolgokat, magokat úgy viselik mint azok, kik lételoket elesraérik.
