Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

§. 45. De mondanak másadszor : lia vannak is kívülünk lévő dolgok, mivel mi nem azokat, hanem eloterjesztésinket nézzük, következik - e, hogy esméretink azokhoz szabva, azokkal eggyezoleg, igazak legyenek?—Ezen sarkalatos ellenvetés csa- latkozásan alapul: mert nem csak előterjesztésín- ket nézzük mi a’ külső tárgyok eránt; hanem elo- terjesztésinket tárgyaikkal eggyütt, ’s egyszersmind, egy azon énünknek tekéntetével, ’s figyelmével: midőn eloterjesztésinket tárgyaikra visszük, ezeket nem azokból hozzuk—fejtyük ki, liánéra eloterjesztésinket tárgyaikkal közvetetleniil tudjuk- meg; ámbár megfejthetetlen, hogyan ? A’ tárgyok elöterjesztésinknek résznyire okai, nem okozati : nem így okoskodunk mi: előterjesztést kívüliül vettem észre, tehát van külsőképpen; hanem így: kívülről előterjesztésem sziinte utánn is annak tárgya megmarad ; a’ nap, hanem gondolom is, állandó; a’ tárgy tehát előterjesztésem’ oka, nem az én előterjesztésem a’ tárgynak oka. az én előterjesztésem a’ tárgynak felel meg , előterjesztésemnek az esméretem: tehát az én esméretem a’ tárgynak felel-meg: különben gondolkodásunk és okoskodásunk’ törvényei szerént lehetetlen.

$. 46. A’ képzelésben képzelődésben, p. o. a’ költeményben, álmunkban elöterjesztésinknek tárgyat , különb tárgyat is adhatunk, miért nem adhatnánk külső iapasztalási elöterjesztésinknek is? — Azért nem: mert a’ tapasztalás és képzelés között nagy a’ különbség: a’ képzeléskor szabad állapotban, a’ tapasztaláskor szenvedőben vagyunk; a’ költésben csupán magunk vagyunk munkások, a’ tapasztalásban nem magunk. Látván p. o. vala- melly kopár hegyet, vagy a’ fényes napot lehetetlen azt nekünk kopárnak, ezt fényesnek elő nem terjesztenünk, nern gondolnunk; a’ képze-