Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

szatnak, magunk kívül vigyük, nézzük, ’s másoktól szenvedni véllyük, ’s a’ t. De lia Énünk illy szükségképp van alkottatva: hogy’ lehet az, hogy azon egy tárgyat minden helyen, minden üdöben nem nézhettyük, nem láthattyuk ? Hogy’ lehet az, hogy minden hely és üdo változásával különbkülönb tárgyakat nézzünk és lássunk? Hogy lehet az, hogy azon helyen, és üdöben is ugyan azon tárgyat érzéki eszközünk’ változásával másképp nézzük , lássuk ? Hogy p. o. a’ napot kinnt deliest, egészséges szemekkel láthassuk, a’ tömlöczben, éjjel, vakultt szemekkel ne láthassuk, bár mint akarjuk is ? Miért van Énünk úgy elhatározva, hogy a’ napot csak dellest, szabadon; nyilttszemekkel láthassuk; hogy látásunkat, hallásunkat kívülünk vigyük, gondolatinkat pedig ne, ha Énünkön kívül való dolgok nincsenek? Honnét van, hogy azokat másoknak tulajdoníttsuk, ’s nem magunknak, holott azok nincsenek , mi vagyunk pedig azoknak csupán kielégítő okai. Ha ki ezek ellen e’ kifogást tenné : a’ helynek , üdőnek, érzéki eszköznek szüksége is Énünknek elhatárazatihoz tartozan- dók; semmit se nyerne vele: mert így meglévén Énünkben minden látására tartozandó, mindég ’s mindenütt; látnunk is kellene mindég mindenütt egy valamit ’s pedig egyaránt: de láttyuk - e a’ napot mindég mindenütt? Hallyuk-e a’ fülemile- zengést mindég mindenütt ? Látunk - e mindég , mindenütt eggyenlo dörgést ? Ezeket lehetetlen megfejtenünk csupán Énünktől: szükség tehát kívüle való dolognak is lenni, mellyek azon különbségeknek, és jeleneteknek részes okai.

<|j. 44. Ezekből, hogy Énünkből némelly jelenetek megfejthetetlenek a’ külső dolgoknak valóképp iétele nem következhetik: nem teheti-e vala- melly más valóság (nem énünk , nem a’ külső do-