Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
308 4) Legalább az erkölcsi rosszak eJ világ’ tökél- letességét és legjobbságát nyilván lerontyák. F. Hogy a’ vétkek magokban rosszak, és az Isten’ czéllyával ellenkeznek , meg engedem ; de bogy a’ világ’ végczéllyára, az Isteni tökélletességek, ’s véghetetlen jóság’ kijelentésére, és más emberek’ erkölcsi tökelletesítésére, és így boldogítássokra is nem alkalmatosok; bátran tagadom. Mert nem csak az Isten* igazságát, bölcsességét fejtik ki, hanem véghetetlen jóságát, irgalmát, könnyöriiletes- ségét, hosszuvárokozását is kijelentik. Az emberek’ erkölcsi tökelleiességét és boldogulását is nem ugyan magokban, hanem mennyire okét békés tűrésre, megbocsátásra, jótételre, a’ lelki jóságra, mellyel jár az örök boldogság, képesekké teszik, elö- mozdíttyák. Az Isteni tökélletességeknek és jóságnak nem tulajdonok, hogy az embert szükségképp tökélletesíttsék és boldogítsák; ez nem is lehetséges: mert szabad akarattyokra nézve önnön magoknak szükség magokat elhatározhatniok; hanem az, hogy annak indító okot, alkalmatosságai szolgáltassanak. Ezt azok a’ roszaknak ellenére is meg teszik; ’s a’ rosszak indító okul, és alkalmatosságul is szolgálnak a’ lelki jóság’ gyakorlására, és az örök boldogság’ érdemlésére. Ha bár tehát a’ vétkek az emberek’ jólléteiét szűkítik is, de lelki jóságokat, boldogulássokat, hacsak akarják, lenem rontyák, sőt elömozdíttyák. A’ világ tehát mind ezek ellenére is tökélleles, és legjobb marad az Ő nemében. §. 267. A’ világai az Isten fenntartya is egy- szer’smind: merta’ világ’léteiének valamint az A. üdo -percaenetben kielégítő oka se magában, se más véges valóban nem lehetett; úgy az B. C. D- Z. perczenetekben se lehet; hanem csak a’ magától ) végnélkül valóban, az Istenben ; ez pedig an-
