Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
291 megfejthetetlen, csak a’ rosszakat helyesen esmér* ji'ik és vegyük fel. §. 252. A’ rosszak magokban csupa hijányok valótlanságok, határok, mellyek nélkül e’ világ el nem lehet; ’s három félek: vagy a’véges valóknak határi : p. o. a’ halál; vagy a’ természetnek eseti munkáji, p. o. a’ jégesso; vagy az erkölcsi törvényektől elütések: p. o. a’ vélek. Az elsők Me- laphysikai, a’másodikak természeti, a’ harmadikak erkölcsi rosszaknak neveztetnek : Se eggyikök, se másikok nélkül e’ világ el nem lehet. Az Isteni dósághoz pedig nem tartozik azoknak is, a’mik 1 ehe te tlene k, m egadásso k. A’ mi a’ Metaphysi kai rosszakat illeti; ezek ugyan csak úgy ellenkezhetnének az Isteni jósággal, ha azokat, a’ mik vannak, határ és végnélkül - valókká is teremthette volna, vagy ha jobb lett volna, ha nem teremtette volna, az Isten: de eggyiket se állíthatni: az Isten azokat, a’ mik vannak , liatárotlanokká, véghetetlenekké nem teremthette : mert csak eggy határatlan, csak eggy végnélkül való lehetséges, és szükséges, maga az Isten; az embert se Angyallá, se Istenné nem teremthette: másképp az nem lett volna ember. Másikat se tehette: mert jobb, hogy van a’ világ, van az ember, ha bár határozott, ha bár véges is, mint ha nem volna. Jobb az is, hogy értelmünk, eszünk, szabad akaratunk van, ha bár az határozott, véges is, mintha nem volna. Azt se mondhatni tehát, hogy az Istennek jobb lett volna a’ világot, és az embereket nem is teremtenie : mivel csak határosokká, és véges valóságokká teremthette; annál inkább: mert ezen hijányokat véghe- lellen jóságának bőségéből bétölti. A külső természeti rosszak se ellenkezhetnek az Istennek véghelellen jóságával: mert csak úgy
