Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

287

letesek , akaratot indítók, ’s kívánatosak egyszersmind : ezek teszik az Istennek jóságát magában , mellynek szükség véghetetlennek lenni, mivel az ő valóságai is végnélkül - valók. ’S mivel minden teremtményivei kész jót tenni, mennyire csak lehet, kész jólléteit-közölni végnélkül, kegyes is egyetemben végtelenül. Ezen tökélletesség nélkül el nem lehet ö eggj^általlyában: mivel végnélkül- valóság. ’S mi is ellenzhetné, gátolhatná meg Ötét a’ jóllétei—közléstől ? Nem maga : mert szabad aka- rattya a’ jóra szükségképp feszül; nem az irigylés, vetélkedés, vagy más visszás indulat: mivel ezen hijányosságaknak az Istenben helyök nem lehet. Csak az irigykedik , vetélkedik, indulatoskodik, a’ ki nem tökélletes, vagy ki szükséget szenved; az Isten tökélletes, és szükséget nem szenvedhet. Tudja is mi a’ jóllétei, és mi szolgái teremtményi- nek jóllételökre: mert mindentudó. A’ jólléteit meg is adhattya: mert mindenható, és akadályt nem szenvedhet. Véghetetlen tiszta szeretet is egyszersmind: lám e’ világát léteire hozta! mind azokat, a’ mik vannak, elöntötte az élet’ örömivei; eszköszt, módot, alkalmatosságat adott a’ jólléteire; kivált az embereket megáldotta mind tehetséggel , mind erővel a’ jólléteire nem csak e’ futó világban; hanem jövendőre is ; se tanácsát, se útmutatását, se segítségét nem szűkíti tolok. Bizonysági ennek mind a’ világ, mind az emberi nem’ történeti; ’s az ö közvetetlen, és közvetve való kijelentési ’s véghetetlen szeretetének kitűnő bé- lyegei, az ö tiszta szeretetének: mert mind ezeket magától, ’s csupán magáért cselekszi.

Azonban, hogy értelmünk’ az Isten’ jósága, kegyessége,’s tiszta szerete eránt helyes, és igazi légyen: annak minden hijánytól és emberi gyengeségtől mentinek szükséges lenni: az Ö véghetetlen Jósága,ke-