Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

284

tyával, a’ rosszak’ tilalmával jelenti ki, ’s jutalmával és büntetésével erősíti. Ez annál bizonyosabb : mennél szembetűnőbb a’ jónak valósága, és a’ rosznak hi- jányossága: az Istenben, mint végnélkül - valóban , tehát a’ jósági valóság szükségképp megvagyon, a’ gonoszság pedig, mint liijány, lehetetlen. Szentsége képévé teremté az embert, és szent törvényeit szívébe öntötte , ki is hirdette: a’ jó cselekedetekre jól-lételt, a’gonoszokra rosszat következtetvén. Az Isten a’ látszatós jókat se akarhattya : mert mindentudásánál fogva a’ színes jók által meg nem csa- latathatik. A’ szent Isten a’ gonoszakat magokban meg nem engedheti: mivel minden liijány nélkül- való; csak arra nézve engedheti-meg, mennyire azokból nagyobb jókat következtet; ’s így azok eszközök a’ nagyobb jóra, és képesleg jók; de csak annyira és addig, mennyire és meddig szükségesek : mivel minden hijány nélkül - való.

<j>. 248. Az Isten véghetetlen igaz: se nem akar lölünk semmit, a’ mi kötelességünkben nem áll; se nem kötelez semmire, a’ mi magában, vagy hozzánk képest lehetlen; ’s a’ mire kötelez, arra tehetséget, ’s eszközt is adott; és a’kötelességünk’ megtartásával járandó jó következeteket, meg nem tartásával a’rósz következeteket, a’ jutalmat és büntetést, tellyes mértékben, csalhatatlanul kiszol- gáltattya, az ö tulajdon beesők és érdemök szerént. Ezen Isteni tulajdonság bizonyos az Istennek végnélkül-valóságából és szentségéből; önnön lelki - esméretünkböl, az igazra ösztönöztetésiink- ből, ’s e’ világ történeteiből. Ezen Isten’ igazsága magával nem hozza: 1) hogy a’jótételekkel e’ világi jóllétei, múlandó javak legyenek egybe-kapcsoltatva; hanem hogy a’ jótételek jóllétei és jutalom nélkül nehagyattassanak. Magával nem hozza 2) hogy