Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
285 leheli: másképp lehetők is volnának nem is egyszersmind. §* 2-16* Az Isten mindenhatói megtehet mindent, a’ mi lehető, és a’ mit akar; semmi ellenállást vagy akadályt nem szenvedhet: mert magán álló, senkitől se függő; se külső se belső szükség által meg nem gátoltathatik: mert másképp a* szükségtől függene; a’ mindenhatóság igazi valóság , e’ nélkül tehát az Isten, mint végnélkül- való, el nem lehet* Ezt nyilván hirdeti e’ világ és minden teremtmény is, mellyek’léteiének kielégítő oka nem lehetne, ha mindenható nem volna. Annak, ki a5 napot, a’ csillagokat, a’ holdokat bizonyos pontokon futtattya változhatatlanul; ki énünknek lát - határt szabott a’ véghetetlenségig : a’ki minden változásokra, minden esetekre béfolyással van; lehetetlen mindenhatónak nem lennie. Mindazonáltal az Isten a’ belsőképp lehetetlent meg- nem teheti: mert ez semmi = o. Azért a’ dolgok’ mivoltát se változtathattya-meg: mert másképp ezek volnának is nem is. Az emberek’ szabad aka- rattyát se határozhattya el: mert ezen esetben szabad akaratuak is volnának, és nem is. Azokra csak úgy folyhat bé, hogy magokat önnön magoktól határozzák - el akarattya szerént. Az Isten többeket is tehetett volna, vagy tehetne, mint a’ miket tett, vagy tészen: mert minden lehetők kitelhetnek tőle; lehetőket pedig tökbeknél többeket gondolhatni. $* 247* Az Isten véghetetlen szent: mert az erkölcsi jót, az erkölcsi törvényei eggyezőt, szükségképp, határ nélkül, csupán magáért akarja; a’ gonoszai pedig, az erkölcsi törvényei ellenkezőt, szükségképp, határ nélkül, ’s csupán magáértnem akarja, nem is akarhattya mind magában, mind másokban. Ezen akarattyát a’ jónak parancsolat19
