Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
282 cl; ’s az Istenben valami különb , a’ mi nem maga, lehetne,[ a mi lehetetlen. Azért akaratja minden külső és belső befolyás nélkül-való, tehát véghe- letlen szabad. 2) Szükségképp - való: maga, és mindeneknek tudta szerént határozhatja el csupán akaratját: mind maga, mind mindenek tudta pedig szükségképp való; tehát akaratja esetiképp való nem lehet, ’s így szükségképp való. 5) Változtathatlan : mert maga vállozhatallanúl való, maga határozza pedig el akaratját, tehát ez is vállozhatatlanul való. Más az: az Isten akaratja szükségképp - való: a’ szükségképp-való pedig változhatatlan egyszersmind; tehát az akaratja változhatatlan. Az akarat’ változhatásának csak ott lehet helye, hol új megtudat, bélátás, tanácsadás, vagy valamelly szükség lehetséges: az Istenre nézve az újj megtudásnak, bélátásnak , ta - nácsnak helye nem lehet; az Istent semmi szükség se kéntetheti; azért az Isteni akarat változtathatatlan szükségképpen. Azért végzései, és rendelései is szükségképp és változhatatlanul - valók: mert szabad akaratja szerént valók, melly szükségképp és változatlanul való. Az Isten úgy nézi, ’s nézheti a’ dolgokat mint nézte vagy nézhette szükség és változatlanképp: azért se akaratja, se végzése, és rendelése másulást nem szenvedhet. De mind azon által az Isten’szükségképp - való és változhatatlan akaratja , és végzése , rendelése a’ mi szabad akaratunkat meg nem gátolhatja, se lehetetlenné nem teszi: mert úgy nézett és nézhet minket, és szabad akaratunkat mint lehetőket szükségképp és vállozhatatlanul; valaminek lehetőképp nézése pedig minket vagy akaratunkat el nem határozhat; tetteinknek tehetségükben előre látása azokat szükségesekké nem teszi, nem is
