Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

281

ló minden hijányt kizár, és minden valóságat magában foglal. A’ mi esmérhetetlen, azt az Isten nem esméri: mert semmi. A7 képzelődésnek, emlékezetnek, észbejuttatásnak az Istenben nincsen helye; mivel mindenek értelme előtt jelen vannak ; Jehetségökre nézve vannak jelen, nem csak valóképp. Az esméretek az Istenben szükségképp, eggy általlyában vannak: csak hozzánk képest értoleg (simplicis intelligentiae) lálólag (visionis) elorelá- tólag (praescientiae) valók az Isteni tudatok és es- méretek.

2) Yéghetetlen bölcs : tudja mi lehetséges, mi se; mi mire való; mi szolgál valamelly czélra vagy haszonra; azért tulajdon czéllyát el se vétheti: mert végnélkül, minden hijány és határ nélkül való: Ezt valósíttyák az ö munkáji is, a5 világ közönségesen ;7s különösen a’ nap,hold,testünk,lelkünk s a71. Mindenütt czélerányosság, eszköziség, hasznosság tündöklik azokból ki. A’ szem a’ látásra, a’ fül a’ hallásra, se magában, se helyére nézve alkal- matosabban nem lehet. Melly számtalan végre szolgálnak a’ nap, a7 viz, a7 tűz, a7 levegő? A7 szükség , és változások, úgy vannak egymáshoz mérsékelve , hogy eggymást el nem rontyák; a7 szükség a7 szabad akaratot, a7 változás az állandóságát ki nem zárja. A7 czél soha sincs eszköz nélkül, semmi sincs se felesleg , se Injába. Valamint tehát eggy mesterséges órát látván, mesterének bölcs értelmet szükség tulajdonítanunk; úgy e’világnak veghetetlen mesterségére nézve is az Istennek vég- hetellen értelmet szükség tulajdonítanunk.

§. 2-15. Az Isten különösen akarattyáranézve:

1) Véghetetlen szabad: a7 külső szükség el nem határozhattya azt: mert magán álló, és minden mástól független; se pedig a7 belső: mert így valami mástól, a mi nem maga, határoztatnék