Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

278

mányi - tudósítás is ezt vallja: az Isten tiszta lelki valóság. — Mivel az Isten tiszta lelki valóság : benne 1) a! tudás, értés, akarás mint tehetség nem lehet; mert a’ tudhatás, érthetés , akarhatás némünémü hijánnjal párosult, a’ tiszta lelki valóságban pedig, mint végnélkül-valóban, semmi hi- jány se lehet; tehát az Istenben a’ tudás, értés, akarás tettében , nem tehetségképp, vagyon. 2) Az ész, és okosság, mint kihozó erő, az Istenben nincsen: mivel a’ kihozás is némii némii hijánnyal párosult; a’ hol a’ nyilván belátásnak, ’sa’ nyilvántudó, ’s értő erőnek van helye, ott a’ kihozó erőnek, okosságnak helye nincsen, nem is lehet. Az ész és okosság tehát az Istenben csak képestleg van meg : mivel az Isten, a’ mit mi ésszel, és okoskodva tudunk - meg, azt tulajdonképp nézi , tudja közvetetlenűl, nyilván. 3) Az Isten minden munka, fáradság, és eszköz nélkül tud, ért, akar mindent; mert a’ munkának, fáradságnak, ’s eszköznek csak ott van helye, hol a’ tudás, értés, akarás nem tettében, hanem tehetségképp, némii némü hijánnyal van meg: a’ tudás pedig, azjértés, ’s akarás az Istenben nem tehetségképp, nem hijánnyal-való, tehát minden, munka, fáradság, és eszköz nélkül van az Istenben. 4) Az Isten nem lélek, hanem lelki való: a’ Lélek olly eggyes , tudó , értő , szabadon akaró valóság , melly más állattal eggyesült, mint p. o. az emberi: az Isten csupán eggyes, nem öszvekotlelett valóság. Más az : a’ lélekben a’ tudás, értés , szabadon akarás tehetségképp vagyon-meg; a’ lélek tehetőségéből jut a’ tettében tudásra, értésre, akaratra; azért munkára és eszközre van szüksége; az Istenben a’ tudás, értés, akarás tettében, ’s így minden munka és eszköz nélkül vagyon meg; tehát az Isten nem lélek , hanem tiszta lelki valóság. Azért em-