Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
22 kezdetieknek , mind a’ kezdet nélkül valóknak mi légyen kielégítő okok. Mivel minden kezdetiek csak mástól kezdődhettek: a’kezdet állapot-változás lévén , a’ változásnak pedig résznyire kiilso okra van szüksége, ’s így azok mástól valók § 25. Ellenben a’ kezdet nélkül valóknak külső okra szükségük nincsen, és így mástól nem valók : látnunk kell tehát, mi légyen a’ mástól valóknak, ’s mi a’ mástól-nem, magoktól valóknak kielégítő okaik. §. 34. I. A’ kezdetiekre, ’s mástól valókra nézve fo kitétel ez: mindennek, a’ mi kezdődő, lett, lejendö, változandó, magán, es mér tét hetoségén, belső le kétségén kívül, másban is szükség kielégítő okanak lenni. Ennek bizonyságára szolgálnak következő állítmányok: 1) Nem minden, a’ mi tárgyképp esmérlethető, vagy lehetséges van is egyetemben: mert lelkünk’ esmérete bizonysága szerént vannak bennünk gondolatok, értelmek, kívánatok, mellyek egykor nem voltak, mostanában kezdődtek, támadtak, ha bár magokban ésmértethetok, lehetők voltak előbb is. De el is múlhatnak úgy, hogy ne legyenek ismét,esmerteilletőségük, lehetőségük’ ellenére is; tehát esmértet- hetőségüktol, lehetségüktol nem függenek csupán: másképp ezek őrüktől fogva lévén, nekik is őröktől valóknak; azok mulhatatlanok lévén, nekik is mulhatatlanoknak kellene lenniek : tehát nem minden, a’ mi esmértethelő, lehető magában, van is szükségképp. 2) A’ létei a’ dolognak telly es elhatárazata; legalább mivolti tulajdonsága a’ lévő dolognak a’ tel- lyes elhatározat: Mert minden lévő dolognak mindég a’ két ellenmondói határazatok közül egyikét vagy másikát szükség tulajdoníttanunk, ’s így a' léteit vagy nem léteit is. Határazatlanul
