Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

222

se, akár mennyen a’ háborúba akár se , se előbb se utóbb meg nem halhat, mint utolsó órája ki van szabva. így gondolkodnak jelesen Muhamed’ követoji; azért ez Muhamedi szükségnek is neveztetik. De ezek is valóságos tévelgések: mert az okok és okozatok, az eszközök és végek’ mivoltával ellenkeznek; az emberi igyekezetnek, erkölcsiség- nek, okosságnak gátot vetnek; akaratunk’szabadságát, és az Isteni gondviselést lerontyák. Az oktalan állatok is sebökre gyógyító füvet, halálok ellen orvos szert’ keresnek. Az eszközök, okok , és munkák képest van a’ végzés, nem oktalanul.

5) A’ mindenségi, általlányos Szükség (Fatum absolutum, Pantheisticum) Némellyek végre így gondolkodtak: hogy az egész világ eggyetlen állat (Substantia) mellynek mindenek, a’ mik vannak, ’s minden változások, mellyek esnek, szükségképp kifejtodési. Ezt vitatta Spinoza Benedek, azért Spinozái szükségnek is mondatik. De hamis feltételeken épül: azt teszi fel: 1) Hogy az állat (Substantia) és a’ magától valóság (a seitas, subsistentia a se) mind eggy. 2) Hogy csak eggyetlen eggy állat lehet. 5) Hogy azon eggy állat kiterjedt- ségú és gondolkodású is lehet. 4) Hogy az állatnak csupán szükséges, és változhatatlan tulajdonsági lehetnek, ’s a’ t. Ezekből az is következik: hogy minden a’ mi van , az Istennek része, és minden az ő cselekedete ’s ígyjó és rósz is lehet; hogy az ember nem. szabad akaratú; hogy se erkölcsiség, se érdem nincsen, se jutalomnak, se büntetésnek helye nem lehet. Se gondviselés, se Isten e’ világon kívül nincsen. Minden közönséges szükség tehát tudatlanság, vagy oktalanság, vagy mind a’ kettő egyszersmind.

§• 216. Valamint a’ győzhetetlen, ellenálha- latlan^ szükségnek e’ világban helye nincs és nem