Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
213 hogy én kívülem semmi valóságos sincs e’ világban: a’ ini ellenkezőink’ feltétele ellen vagyon, és magoktól se hagyatik helybe: az Ideáink nem valóságos dolgok a’ köz értelem szerént. 2) Ha a’ külső dolgok magokban nincsenek-meg, hanem csak a’ mi értésünk szerénti valóságok; tehát azok más értési valóságoknak más jelenetek lehetnek, és így az értők’ mivoltához, és módosulatihoz se tartozván , magokban se lévén, csupa lehetségek és nem valóságok. 3) Azok, kik azért tagadják a’ külső dolgoknak magunkon kívül léteiét: mert magokban azok esméretlenek; magoknak ellent mondanak: mert ha tudják, hogy a’ külső dolgok nem ollyanok mint magokban vannak (Dingen an sich) ha tudják, hogy ezek a’ mi értésünk’ formájiszerént való alkotmányok , vagy énünknek ellenben tettei, vagy az általlyán-valónak kitüneti, minta’ mieink a’ tükörben: tehát csak ugyan - tudhatni azokról valamit, mint magokban valókról; Hogy énünk való ’s dolog, nem énünk gondolati - szükségképp való; a’ mi tükörben visszavetett képünk is képzet, nem magunk ; szükségképp-való képzet; az is bizonyos- a’ kívülünk való dolgok pedig nem gondolatok , nem képzetek: láttuk éppen előbb; mindenek, a’ mik vannak, szükségképp-valók se: vannak szabad akaratuak is, mint az emberek. Tehát a’ fennemlített világok nem igazi valóságos világok. De lásd bővebben : „Die Behauptung desstx*engen Idealismus hebt das Ich, als das einzige Reale hervor, dessen Vorstellung alles das Uibrige sey, was man für real gehalten habe, oder nochhalten werde. An diese Stelle der Untersuchung über Dinge, deren Einge- schaftcn sind Kräfte, setzte sie durch Untersuchung, nach welchen Gesetzen des Anschaueqß, und Denkens wir dazu kommen, Dinge und einen Zusam
