Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
212 hanem némelly külső dolgokra nézve is a’ szükséges egybekapcsoltatást kénteleníthetünk eles- mérni: tapasztaltt dolog, hogy eggy dózis opium utánn az álom, eggy bürök-fü lév-ital utánn a’ halál nem csak gondolati szükségképp, hanem valóságos szükségképp, mindég következő. Ezen szoros következés bizonyos jegye annak, hogy az ok- ság’törvényének a’ kívülünk való dolgokra nézve is vagyon helye; az az: a’ mi értelmünkön kívül se lehet a’ munka munkás ok nélkül. Azért az előhozott jeleneteknek is szükség valóságos okoknak, tehát kívülünk valóságos dolgoknak is lenni. Azoknak vallása se állhat-meg, kik megengedik ugyan, hogy vannak valóságos dolgok, de azok nem magokban , hanem csak bennünk vannak , nem magokban, hanem magunkhoz képest, magunk ellenében esmértethetnek meg. Nem állhat-meg mondám: mert ha magokban nincsenek, hanem csak magunkban vannak : vagy mint állatok (substantiae) v. mint módosítások (modificationes) vagy mint csupa észképek (Ideae) vannak: mint állatok, vagy módosítások bennünk nem lehetnek : mert hogy az asztal mint állat bennünk légyen, igen nagy képtelenség volna : ha pedig mint állatok bennünk nem lehetnek, mint módosulatok se lehetnek; mert ezek csak állattyaikkal lehetnek eggyütt: p. o. az asztal’ kerekdedsége csak ott lehet, hol az asztal. ’S ezen kettős képtelenséget csak oktalanság vitathatná: mert valamint asztal nélkül, úgy annak kérekdedsége nélkül is gon- dolhattyuk magunkat; ha bennünk valók volnának , nem gondolhatnánk; valamint okosság nélkül nem gondolhattyuk magunkat. Harmadik féleképp se lehetnek bennünk a’ valóságos dolgok: mert így egeszen Berkleynek idealismusára vetemednénk. ’S ebből azt következtethetném én ki 1)
