Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
211 és én setétbe vagyok bosszúságomra. Hányszor fakadunk illy szavakra: ezt kigondolta volna? Ide járulnak ezek is: Honnét vagyon azon különbség, mellyet a’ tárgy - érzet és az énünk között teszünk, ha azt a’ mi kívülünk való dolgok nem szerzik? Ez a mi értésünk’ törvényéből közönségesen , és szükségképp nem következik: mert gondolatunkat, képzeteinket énünkének tartyuk; a’ fák, füvek’érzetét pedig nem tartyuk enyimeknek. Se pedig érzeteinket szabad kényünk szerént nem különböz- tettyük: mert néha erőnek erejével is kéntelenít- tetünk valamit magunktól megkiilömböztetni p. o. a’ napvilágot, az essőt,^s t. e’f. Tehát kell kívülünk is valóságos dolgoknak lenni, mellyek ezen különböztetésünk’ kielégítő okai legyenek. Más az: honnét van az, hogy némelly dolgokat magunkon kívül valóknak állítunk, másokat ellenben nem? Ezt a’ tárgynak magunktól külon- böztetétése csupán nem teheti: mert képzetin- ket, gondolatinkat, ha bár magunktól megkülön- böztettyük is, magunkon kívül nem állíttyuk. Ez magunk körül némünémü linea vonással lehetetlen: mert a’ szomorúság, vagy öröm - érzetit magunk körén kívül nem ejtyük, ha minket illetnek; ha pedig mást illetnek azokat magunk körén kívül ejtyük. Ez ismét csak azért lehet, mert magunk kívül vannak valóban állati dolgok. Azt vethetne itt valaki ellen: hogy a’ magunkon kívül valóknak létele az okság törvényén épül; de ez csak az értésre szolgál, a’ valóban léteinek pedig nem bizonysága ; belőle csak az következik: nékünk magunkon kívül valókat is kell gondolnunk, nem pedig: magunkon kívül valóknak is szükség lentiek- — Hogy az okság’ törvénye nem csak a’ bennünk valókra, hanem a’ kívülünk lévőkre nézve is szükséges és bizonyos; láthatni nyilván abból: mert az ok és okozat között nem csak gondolatainkra,
