Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
210 a és nem a. Az én való, a’ nem én ellenben, valótlan. 4) Tudós Schelling meg’ azt vélte : bogy a’ valóra és nem valóra is magában képesnek (ens indifferens) vissza tükrözött képei a’ mik vannak (Reflexa). 5) Tudós Berkeley pedig nyilván val- lá, hogy minden — énünk is? — csupa Idea. Ezek szerént több valóságos külső dolgok nincsenek, vagy legalább esmérhetetlenek, és csak képzésünkkel , gondolkodásunkkal tesszük mi azokat. De ezekkel ellenkeznek a’ külső bényomatok és változások, mellyeket szenvedünk, és csak a’külsőképp valóktól gondolhatunk eredetteknek: akár hogy’ erőlködjék valaki minden gondolkodásával csak olly bényomatot vagy változást se tehet magán mind a’bolha-csípés. Ha az álomban , képzelődésben olly mi látszatik is velünk történni, csak látszatik: mivel illykor külső érzékeink pihennek. Az alvó, vagy tébolodolt a’tünemény’ képeit érze- ményeivel egybe nem vetheti; azért látszanak neki valóságoknak. Tovább: ha mi csupán gondolásunkkal csinálnánk magunknak külső dolgokat, ezek csak addig tartanának; míg az okok, a gondolkodás, tart; azonban megvannak azok gondolásunk nélkül is, sött ha rólok többé nem gondolkodunk is, megmaradnak. Ha a’gondolástól valók volnának, szintúgy változnának azok mint gondolataink ; azonban én a’ berkenye fát ugyan annak, és ollyannak képzem ma is, mint 50 észt. előtt tapasztaltam, ha bár kiszáradott is eddig. A’ berkenye fa tehát az én gondolatomtól függő nem lehet. Tudnivaló az is , hogy a’fák, füvek, ásványok önnön belső természeteik szerént vannak és változnak, nem az én gondolatom szerént; azokat tőlök tanulom, ném én adom nekik. Sött meliy sok van, a’ mi nem az én gondolatom szerént, hanem ellen esik-meg. E’ világosító mécset szemem előtt ellenemre eggy estvéli bogár eloltya,
