Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
206 kos, b) Nem de a* Habarniczák (polipi) akárhány darabokra vágattassanak is bár, szint annyi új kis habarniczák? Tehát lelkeik több szertiek. F, Ez azokból se következik: a’ habarniczák úgy szaporodnak mint a’ fák, és pityókák: a’hány szemek, bimbók vannak bennök, annyira szaporodhatnak el- mettszetésök által. Igen sok szemek lévén a’ ha- barniczában , az öszvevágással igen sok új jakká kifej tödésre ingereitetnek természeti alkotássok szerént. 2) Az állatok’ lelkeit se tehetik a’ természet’ ereji semmikké; mert ezek csak azokon uralkodnak , mellyek öszvetettek; az oktalan állatok’ lelkei pedig nem öszvetétettek, hanem eggyszerüek. S’ áltáljában a’ természeti erőnek a’ semmivé-tétel nem dolga. 3) Az oktalan állatok’ lelkei, hogy végnélkül fenn maradjanak, vagy fenntartassanak kielégítő ok nélkül szűkölködnek: nem magokért valók; sem magok magoknak nem czéllyok; hanem másokért vannak ’s különösen az okos állatok’ czél- lyára szolgálnak; erre, ha testök kivesz, nem szolgálhatnak többé eszközül. Se nem tökélletesebbülhe- tők , se itt kielégíthetetlen ösztönökkel, kívánatokkal nem bírnak; erkölcsiségre képesek nem lévén, az érdemben sincs részök, a’ boldogságra sincs jussok. Tehát az Istennek se lehetnek tulajdon okai, hogy azutánn is, midőn testeiktől elváltak, fenntartassanak , és semmikké ne tétethessenek. Ez ellen nem iiiközik az: hogy így szenvedéseik jutalom nélkül maradnának, melly tekéntet- bol szármoztatánk az emberi lelkek’ halhatatlanságát: mert az oktalan állatok’lelkei magokat nem tudván , tulajdonképp magok nem is szenvednek ; ész nélkül lévén, azoknak érdemeit előre se lat- hattyák, se el nem ítélhetik; azért a’ jutalmakra magoknak just nem tarthatnak, Szükség is az Ő szenvedhetoségök; másképp czélra alkalmatos esz
