Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

205

nah meg a’ majmok, medvék, szajkók, kutyák némelly eggyes tag-mozdulatokat* de öszvetet- teket ugyan nem ; p. o. nyárs vagy kerék’ forgatást, hang ejtést, ’s t. e’ f. de írást, beszéllést, ugyan nem. Semmi ujjat ki nem tudnak gondolni. Hangzások nem nyelv, nem szabados kijelentés ; hanem érzeményeiknek természeti belölök kitörése; olly jelez, mellybennek tanulással nem kezdődik, se gyakorlással nem tökélletesúl; noha minden szerszámaik meg vannak, mellyek az emberi szóhoz kívántatnak; de mindazon által hansr- • / J / o

jók ízekre módosulatlan. Nemelly oktalan állatok’ képességei, tehetségei,’s tulajdonságai jelesebbek tehát másokénál, de az emberekével öszve hason- líthatatlanok; az Ö leikeiket tehát az emberekével eggyenlökké tenni oktalanság. De lásd: Wi. Jahr.l. c.

§. 205. Az oktalan állatok’ léikéiről azt is észre venni II. Hogy 1) egyszerűek: mivel a’ képzetek tölök hitelhetok; azok pedig, mint különb különb bényomatok’ eggyessítési, akármelly többes állatban szint olly lehetetlenek, mint a’ gondolatok ( Lásd Anthropologiát.) Ennek elíenmondhat- nának: a) Nem de a’ ketté vágott kígyónak mind a’ két része mozog? Ha az oktalan állatok’ lelke eggyszerü volna, csak az mozoghatna, mellya’fejéé; és azért többes. De azért nem többszerii: mert ezen mozdulatok nem önként valók mindenik felében , hanem a’ mozdulatra szolgáló inacskák, és nedvek’ rugússágának eggyüdéig még tartásától okoztatnak. Ennek szünete utánn a’ fejnélkül való résznek mozdulata nem tapasztaltatik többé. Hogy a’ mozdító macskáknak illyen nem önkényes ingereíhetŐségök van, tudva van abból: mert a’ nem eleven békák’ inacskái is a’ Galvanismus által öszvevissza-vonulásra eggy üdéig ingereltet- hetök. Az ellenvetelt mozgás tehát csupa erösza14 *