Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

202

gel az igazra, erkölcsi jóra, szépre , nem bírnak : azért szabad akarat’ híjával vannak; a’ törvényt nem tisztelhetik önnön magáért: mellytöl függ a’ valóságos méltóság és érdem. Az oktalan állatok tehát, magok tudta nélkül szűkölködvén, az er- kölcsíségre, és az eltol függő boldogságra vagy boldogtalanságra nem képesek ; azért magok végett se lehetnek , hanem csak másokért; arra határoztalak főképpen, hogy az értelem , ész , és szabad akarat’ méltóságával diszesült valóságoknak eszközül szolgállyanakczéllyok’ elérhetésére, magok pedig némtinémü élet-öröm’ érzésében részt vegyenek.

§. 204. Az oktalan állatoknak azért, hogy né- mellyek remek müvet alkotnak, mesterséges ravasz elmét mutatnak, eggyre is másra is megtaníttathatnak, valóságos észt nem tulajdoníthatni: mert azok nem magok találmányai, hanem belső ösztöneik’ vak kifejtodései; mesterségeiket, ra- vaszágokat pedig ,j ellátássokat, külső érzeteikből, képzeteikből, a’ hasonló esetek’ válásából, vigyázó és alsó kívánásokból, megérthetni eléggé: ólá- kodva csap a’ vén farkas a’ nyájra, ’s eggyet kerít ki a’ juhokból, hogy a’ kuvaszokat felnevelje; ha ezek más társai utánn rugaszkodnak, fojtogat, szaggat minden félelem nélkül; a’ tanult visla szembe tartya a’ nyulat, és farkát csóvállya; ha magasról néz le a’ kutya, a’ földet messze láttya, ’s a’ grádicson kerül le: mert veszedelmét érzi; el- irámlik botot látván, mellynek sullyát már érezte. Annak , a’ mit az emberektől nagy ingereltetésök- ben ( p. o. éhségükben ) láttak , követése , erős képzetüknél fogva, öszvepárosul, és ingerelteté- sök’ megúj julásával ismételtetik; többször már azon mozdulatok utánn elégíltetvén ki éhök, menttevén meg a’ bottól, azokat tehát ismételik : igy tanúi-