Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

volna, nem ugyan az, kivolt előbb, ’s így valóban halhatatlan se volna. Némelly mindenen, a’ mi különös, az ellenmondókon is, kapkodó Német Tudósok az emberi léleknek eggyikbol a’ másikába költözkedését megújjítani nem átallották; számba nem vették ama képtelenségeket, mellyeket eggy valaki szemökre hányt: hogy így tehát a’ hajdú a’ bűnöst meg nem üthetné , ne talán önnön apját verje meg; így a’ világ’ ura, nagy Sándor, talán most eggy alávaló szolga; így talán Cicero most önnön Tusculumi kérdéseit szedegeti betűkre va- lamelly nyomtató műhelyben; igy talán Julius Caesar maga munkájinak magyarázattyán izzad; így Homerus talán most születő helyén kételkedik valamelly Tudósnak feje velejében; ’s t. e’ f.

§. 203. Az oktalan állatok’ lelkei eránt némelly észre vételek: Mivel az emberi lélek’ halhatatlansága az oktalan állatok’lelkeire nézve szenved leginkább ellenvetést, szükség az ö állapottyok- ra is kiterjednünk világosság’ okáért. Azokról ezeket tudni: I. Közönséges tapasztalásból az oktalan állatok’lelkei is érzéki tehetséggel bírnak: látnak, hallanak, ízlelnek, szagolnak, illetnek nagyobb vagy kissebb mértékben nemeikhez képest 2) Képzelődnek; emlékeznek; 3) Érzenek,azokra, a’ mik fenn tartássokra szolgálnak, kívánkoznak. 4) A’ külső jelenetekre vigyáznak 5) A’ hasonló esetekből hasonló következetet várnak. 6) Önként is mozognak, belső ösztönökből. És ezeknél fogva eggyre másra szoktathatnak és megtaníttathatnak is. De ellenben 1) semmi felsöbbi esméro tehetséggel, gondolkodással , értelemmel, ésszel bírni nem tapasztaltainak. Azért Ítéletre , okoskodásra elégtelenek. 2) Önnön magokat nem tudják; a’ csupa hasonlókat észre nem veszik; a’ múltakra magoktól vissza nem emlékeznek; 3) Felső kívánó tehetség14