Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
191 reket; ez pedig lehetetlen volna, ha nem az indító okok határoznák el az emberek’ tetteit, hanem önnön magok. Sót a’ közönséges gondoskodás is azt bizonnyíttya: azért építünk biztosan házakat unokáinknak: mivel tudjuk, hogy nem akarhatnak ok is mint mi roszfedél alatt lakni. Tehát akaratunkat az indító okok határozzák el , mel- lyek bennünk és unokáinkban azon eggyek lehetnek, nem önnön magunk, melly bennünk és ö bennök azon eggy nem lehet. — De ezen szines okok se valótlaníthattyák meg magunk’ elhatározását tetteinkre nézve: Mert 1) a’ hasonló esetek’ környiilállások’ tekéntetibol az eggyenlo természetű emberek , hasonlóképp is h a t á r az h a t ty á k el magokat; innét van, hogy a’ hasonló indító okoknak hasonló kimeneteleit tapasztalni. Határoz hat tyák el mondám: de nem határozzák el szükségképp: mert nemkülönben bizonyos tapasztalásból tudjukaztis, hogy a’ magokban erős férfiak azon honyban , azon ég hajlatban, azon állapotban , hasonló környülállásokban is másképp tettek , mint eldodieik. A’ mi Magyaraink azon honyban, azon törvény alatt, azon állapotban másképp éreznek, gondolkodnak, cselekszenek ma, mint őseik háromszázad előtt cselekedtenek. Ha az indító okok határoznák el tetteinket, ez lehetetlen volna: most is azt, ’s úgy kellene cselekednünk , a’ mint Ők cselekedtek. A’ mi a’ jövendőnek kilátást illeti: vegyük újra észre, a’ mit előbb meg-jegyzettünk : nem minden tetteinkben vagyunk mi szabadok: némellyek szükségképp valók: illyen az életünk- fenn tartása, és ennek eszközei: az élelem - kereset, a’ruházat, a’ fedél alatt lakás; a’ jónak, igaznak, szépnek, hazának, jó hírnek, névnek szere- tete, ’s keresése, és t. e. f. Ezekre valamint ne- künlw, úgy onokáinknak is bizonyára szükségök
