Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

192

leszen: biztosan építhetünk tehát jövendőre is hajlékokat ; biztosan tehetünk el esztendőre is elesé- get: mert ezekre jövendőben, esztendőre is szükség leszen; és ezeket maradékaink is akarni fogják szükségképpen. De különben vágjon a’ dolog a’ nem szükségesekre, a5 tulajdonképp szabadokra nézve. Kérdem: ugyan miért nem vesz valaki unokáinak előre kalapokat is ? miért nem varrattat előre dolmányokat is ? noha ezek is, mint ruházatok szint úgy szükségesek fognak nekik is lenni, mint nekünk: Nem de azért: mert ezek változók, és tetszhetnének is nekik nem is. Ha az indító okok volnának elhatározóji tetteinknek, az egy- gyenlő szükségnek eggyenlo következetének is kellene lenni; de az eggyenlo szükségnek se eggyenlo a’ következete tetteinkre nézve ; tehát ezeknek nem az indító okok elhatározóji, hanem magunk vagyunk elhatározóji; ha pedig tetteinknek magunk vagyunk elhatározóji : lelkünk’szabadsága bizonyos. A’ többi ellenvetéseket a’ csupa felkeléssel, s meg’ leüléssel is meghamisíthatni.

$. 196. A’ Lélek’ halhatatlansága. Ez által Énünknek testünktől elválása utánn is 1) Szüntelenül fennmaradását. 2) Ugyan azonságát.

3) Életét, szükséges tulajdonságival élését, érteni. Annak, ki lenni megszűnne, vagy ugyan annak , ki testei öszvekapcsoltatásokor volt, magát nem esmérné: vagy valamelly szükséges tulajdonságát elvesztené, vagy vele nem élhetne; halhatatlansága nem volna.

§. 197. A’ Lelek’ halhatatlansága lehetséges: ha állattyát, azonságát és szükséges tulajdonságival élését se a’külső termeszét áltál, se Önnön magától el nem vesztheti, és az Isten fenntarthattya: úgy vagyon pedig: 1) A’ természet a’ lelket meg nem szüntetheti : mert a’ léleknek léteit nem adhatott,