Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

187

zük , hogy se belső, se külső szükségtől nem kéntelenítettünk ; érezzük, hogy se valamelly képzet, gondolat, kívánság, vágyódás, indító ok néni ragadott ágy el minket, hogy azt einem hagyhattuk is volna; érezzük , hogy indító okaink is voltak annak elhagyására; érezzük, hogy szabad választásunktól függött a’ tétel’ vagy nem tétel; érezzük , hogy magunk voltunk a’ tétel’ elhatárazóji. p. o. érzem én, hogy engem’ se külső, se belső szükség nem kéntelenít a’ Metaphysi ka írására. Érzem hogy engem’ se haszon , se reménység , se más kilátás nem hajt arra; hogy erősebb okaim vannak inkább a’nem írásra, mint az írásra : erőm, üdom , pénzem’ vesztegetése; érzem, hogy minden kívántatok meglévén is, toliam, papirosom, téntám, eszem, olvasásom, ’s t. e’ f. lévén is, még is azt minden pillantatban elhagyhatám vala; érzem szóval : hogy arra magam vetém magamut. A’ mi lelkünk tehát tettében szabad valóképp; ezt belsőképp érzeni; ezt lelkünk’ esmérete kéntelenít igaznak elesmérni; hogy tehát lelkünk valóképp szabad, belsőképp bizonyos.

2) Szabadságunkat általlyában nem ágy érezzük, mint képzeletünket (álmunkat) vagy gondolatunkat, hanem különben: hathatósabban, szükségképp; a’ ki álmában tett rosszat; vagy azt fel se veszi, vagy nem ágy bánnya, mint a’ mit ébren kész akarva tett; a’ ki gondolattyában lett katona, ennek következetit másképp érzi, mintha önként maga elszántával esküdött valamelly zászló alá; az álomban tett vagy gondoltt jó cselekedet utánn se erezni azon magunkkal elégedést, azon örömöt, nyugodalmat, melly a’ magunk’ teltoleg elhatározásából árad reánk; mennél több, nagyobb nehézségek , ’s akadályok ellen határoztuk el magunk ma- * gunkat, annál nagyobbgyőzödelmetérzünk magunk-