Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
188 ban. Ez álombéli, költött, gondoltt tettünknek nem része. A’ mi tettében szabadságunk tehát nem költött^ nem gondolati ; hanem valóságos. A’ különböző okozatoknak okaik is különbözők. 5) Kiki megkülönbözteti a’ kárt, mellyet a’ gyújtogató tett, attól, a’ mit a’ villám tett; senki se dicséri azért a’ kertészt, mert a’ kertyében természeti domb van; hanem kezemiivéért; kiki meg- kivánnya a’ rósz , vagy jó cselekedetre a’ másképp is lehetőséget, a’ tétel’ elhagyhatását. Tehát a’köz eggyetértés is valósíttya a’ lelkünk’ valóságos szabadságát. §. 195. Lt'lkiink’ szabadsága két derék ellenvetést szenved: 1) A’ mi gondolatink külső képzetinktöl, értelmeink gondolatainktól, Ítéleteink értelmeinktől ’s Ítéleteinktől minden tetteink függnek; ’s így belső szerkesztetésiink, nem magunk, a’ tetteinknek elhatározója ; tehát szabadok nem vagyunk. — Erre felelhetni közönségesen : Igaz ugyan, hogy lelkünkre a’külső dolgoknak szükség bényomatot tenni, hogy azokat képzelhessük, és ezen tekéntet- bol lelkünk mástól függő; de nem egészen a’ mástol függő : mert magától munkálódó is egyetemben: magatói néző, magától figyelmezo, képző, gondoló, értő, itélo is egyszersmind: azért magától akaró marad is: mert ha nem akarja, nem figyel- mez a’ bényomatokra; azokat meggyengítheti, valamint erősítheti; ki is zárhattya, el is nyomhat- tya; gondolatit, értelmit, ’s ítéletit is igazgathat- tya; magát a’valóban jótól, sót jobbtól is elvon- hattya, az indító okok között választást tehet; a’ tételt elhallaszthattya, vagy egészen elmulaszthat- tya; és így belső szerkesztetésének ellenére is maga el-határoztatását, az az szabadságát megbízo- nyíttya.
