Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
172 akarók , ha az Isten akarná ? — Ez már más kérdés: hogy az Isten az oktalan állati! lelkeknek , a’ barmoknak , gondolkodó és szabadon akaró erőt adjon; ez nem lehetetlenség; de ez is csak változtatássokkal eshetnék meg; az oktalanok okosokká tétetnének ;s’ ekkor is az okos lelkiek gondolkodnának, és okoskodnának. De mind ezekből még se következik, ha a’ test-szerüek gondolkodók lehetnének is , s’az oktalan állatok okosokká, hogy azokká is változzanak valaha. Sót fontos okaink vannak, hogy az soha se fog történni : mert p. o. még eggy féreg se lett bogárrá, eggy bogár se lett madárra; eggy csúszó mászó se lett hallá, eggy madár vagy hal se lett a’ szoptató négy lábúvá, eggy majom se lett emberré. Ez e’ világnak, mint most van, értelme szerént, a’ végnélkül különb valóságok’ tárháza lévén, lehetetlen is; a’ végnélkül különb különbség hijányt szenvedne, ha a’ világ nem gondoló, nem szabadon akaró valóságok nélkül volna. A’ világ czél-arányos nem lenne: az Isten pedig czél ellen vagy nélkül nem tehet semmit. Hogy tehát más képtelenségeket ne említtsek, hogy a’ szamár valaha uram, vagy öcsém lehessen, abból nem lesz semmi. §. 186. Szóllani kénteleníttetíink itt az emberi lélek’ eredetéről, ’s ennek módjáról, és üdéjéről is: mellyek eránt a’ Bölcselkedök igen különböző értelemmel voltak: Xenophanes, ésmásPan- theísták a’ kérdésnek: kitől eredtek az emberi lelkek? Avval vetettek véget: e’ mindenség az Isten; az Isten mindenütt jelen van, az emberi testekben is; ezekben jelen lévő része az Istenségnek az emberi lélek. A’ mindenség — Isten, mindég volt; az emberi lélek is mint része mindég volt. E’ képtelenség Priscilliannak, Manesnek, utóbb Toland- nak és Spinoza Benedeknek tetszett, ’s azt minden
