Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

15

házat a’ nélkül is, hogy okáról is gondolkodjunk egyszersmind; de ha erre is tekéntünk, lételöket kielégítő ok nélkül nem gondolhattyuk; mindennek, a’ mi csak van, vagy lehető, kielégítő okot szükség tulajdonítanunk, és minekutánna lételök- nek, vagy lehetőségeiknek kielégítő okot tulajdonítottunk, esmérjiik-meg azokat tulajdonképpen; a’ nélkül meg nem esmérhettyük. Ezen mindennek , a’ mi csak van , vagy lehető, kielégítő ok- tulajdonításunk’ szüksége tapasztalásból nem eredhet: mert ennek szerzeménnyé iidohez képest való, változó résznyire, sőt egészen is; ’s nem közönséges, nem szükségképp való, és ellenmondhatástis szenvedő; tehát csak az ész’szüleménye lehet: melly szükséges, közönséges, és magának semmiképp se mondhat ellent.

§. 23. Már ezen mindennek, a’ mi csak van, kielégítő okot -tulajdonításra belsőképp kénteté- sünket érezzük magunkban; és pedig nem csupán a’végett, hogy azoknak léteiét, vagy lehetőségét gondolhassuk; hanem a’ végett is, hogy azonokat megesmérhessiik. Mert nem csak gondolható , hanem valóképp lévő okunknak is szükség lenni arra, hogy a’ dolgok’ lehetőségét vagy léteiét megfoghassuk. A’ csupa gondolatunkból meg nem foghatni , hogy miért legyen valami, p. o. egy ékes ház, gondolatunk kívül is, valóképp; annak is tehát, hogy a’dolgok nem csak lehetők, hanem vannak is, ’s így ’s nem amúgy vannak, kielégÍLÖ okok’ elesmérésére kénteleneknek érezzük magunkat ; és ha azt nem csak gondolhattyuk, hanem esmerhettyük is, úgy tehetünk nyugtunkra szert.

§. 24. Csak a’ dolgok’ lehetsége, ’s létele kielégítő oka eránt érezzük magunkat kénteleníttet- ni; de ez eránt nem: hogy miképp lehettek, vagy vágynak? Miképp’lettenek ? Öröktől fogva vol-