Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
9 Kát munkás okok a’ tárgy és lelkünk’ esmérete ; az igazság eránti per a’ lelkünkesmérete előtt foly le ugyan, de kérdés: maga határozza-e azt el, vagy a5 tárgy? <jj. 14. Maga a’ lelkiesméretünk el nem hatá- rozhattya : mert állapottya szenvedőleg való , és és ollyakat is kéntelen igazaknak tartani, a’ miket nem akar. Gondolatink se határozhattyák azt el: mert ezek a’ jelenetekre csak szint vetnek, hogy kitűnők legyenek, de különböztetők nem lehetnek; eszközök ugyan arra, de nem kielégítő okok; innét van, hogy valamit, habár sokat gondoltuk is, meg nem valósíthattyuk; ’s a’mit igaznak gondoltunk is, annak azért einem esmérjűk; sőt hamisnak is valhattyuk. A’ gondolat és esméret között nagy a* hézag, mellyet másnak szükség betölteni. §. 15. A’ tárgy maga határozza el valóságát és igazságát lelkünk’esmérete előtt: mivel az es- méretben magunkon ’s gondolatunkon kivűl nincs más egyéb a’ tárgy; azok el nem határozhatván az igazságai, szükség, hogy a’ tárgy maga határozza azt el. A’ tárgy szerezheti csupán azon szenvedést, melly esméretünk közben belső állapotunk. Mennél hathatósabb, tellyesebb annak lelkiesméretiinkre hatása, annál elevenebb, tö- kélJetesebb az ő igazság-elesmerése is, sőt néha, gyakran, ha nézhető , ha világos; p. o. 2 -}- 4=6 valóságos kéntelenséggé ’s meggyőződésünkké is válik. Ezen szenvedő, kéntető állapotunk’ kielégítő oka csak a’ tárgy elhatárazása lehet. §. 16. Ezen szenvedő álíapatunkat a’tárgyok’ esméretében, a’ belső kéntetésiinket, meggyőződésünket, szint úgy közvetetlenűl érezzük mi, mint minnen magunkat; belsőképp szintúgy nézzük azt mint gondolatunkat, értelmünket, ítéletünket ’s t. e’ f. Szint úgy bizonyosak vagyunk 2 *
