Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
10 erántok, mint minnen magunk’valósága, és létele felől. A’ ki azon állapotunk’ bizonyságát kétlené, önnön valóságát, és léteiét is kétségbe hozná: mert mind eggyiknek mind másiknak azon eggy a’ bizonyossága: belső közvetetlen érzésünk. §. 17. Valaminek tehát valónak, igaznak tartásunk’ oka tulajdonképp a’ tárgy; a’ belső kénte- tésünk, meggyőződésünk, pedig annak biliege, czimere, ’s bizonyos kezesse; ennél föllebb nem mehetünk ; főbb okát nem talállyuk: mert magunkból se mehetünk ki, a’ tárgyat se vehettyük magunkba , hogy azt esméretinkkel eggybe vethetnénk ; erősebb támaszra se tehetünk szert: ezen belső kéntetésiink’ bizonysága biztosít minket, ’s megnyugtat el annyira, hogy minden törekedésink- nek , A^ágyódásinknak véget vet; minden ellenvetéseken, kétléseken diadalmaskodik. Ha bár annak , a’ minek igaznak elesmérésére kéntettetni érezzük magunkat, okát nem tudjuk is; ha az ellenvetésekre nem tudunk is felelni; de hamisnak tartanunk telyes lehetetlen. Hozzá járul ezen észrevétel is : minekutánna az egész természet’bölcs elrendeltetésében az ezköz a’ czélnak megfelel, a’ mi lelkünkesmérete a’ tárgyok’esméretinek eszköze; szükség annak is az ő tárgyával eggyezőnek lennie. „Wer nicht einmahl in seinem Leben Skeptiker gewesen ist., der hat diejenige durchdringende Erschütterung aller seiner von früh auf angewöhnten Vorstellungen, und Meinungen niemahls empfunden, welche allein vermag das zufällige von dem Nothwendigen, das Hinzugedachle vom Gegebenen zu scheiden. Ihm droht thörichler und hoch- müthiger Dogmatismus. 2) Wer in der Skepsis be- harrt: dessen Gedanken sind nicht zur Reife gekommen ; er weiss nicht, wohin jeder gehört, und wieviel aus jedem folgt. Dies sieht man ganz deutlich au den Häuptern des Skepticismus, an Sextus Empiricus , und an Hume. Jener hat mit grossem Fleisse