Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
P ti L d a. 85 foganjatlya lelt; hogy a’ Kapitány azt mondotta: 50 Tallérért elereszti az öreget. Az ifjú a’ kívánt summát letette, ’s azután az Anyához sietett ; kiis azonnal elbotsáttatotf. Le írhatatlan volt ennek a’ hűséges Fiúnak öröme, midőn látta; hogy oldozíák az Attya’ lábairól a’ Lántzoknt ’s midőn meggondolta egy- szer’smind: hogy az ar. ö Kérése és sok fáradtsága által szabadhatott meg. — Nem maradt Nápolyban tovább ; hanem azonnal Pó/naba vitte az Attyát egy alkalmatos Vendég-fogadóba ; hogy ott jobban viselhesse gondját, és hogy döbbeni erejét lassan-lassan viszsza szerezgesse. Meliy tsendesen és bóldogúl tölthette volna, az öreg Vaurnorin életének hátra lévő napjait, midőn már szabadságát viszsza nyerte, és azt a’ hűséges Fiát, ki olly jól viselte gondját; ha már ezután jól élt volna, és minden gonosz tseleke- dettől irmg-óltalmazkodott volna. De a’ roszsz szokások annyira erőt vettek rajta; hogy a’ hosz- szas és kemény büntetés sem jobbíthatta meg. Láthatni ebből a’ Példából ; hogy nem mindenkor jó a’ nagy gonosztévőket szabadsággal megajándékozni. Az öreg Paumorin minden tsele- kedetével azt mutalta meg; hogy ő méltatlan vólt arra a’ szabadságra, mellyet a’ Fia eszközlött neki. A’ Római Vendég-fogadóban annyira megrészegedett ; hogy ott mindeneket üszsze akarlver- ni, és a’ hiú nagy munkával tudta mind a’ Vendég-Fogadóst, mind az Attyát lelsendesitcni — .Majd azután odébb folytatták űttyokat; mert Fiú nagyon óhajtotta az Atlyát Parisba viszsza vinni. De alig mentek két nap, az öregnek ledve